A Balaton déli partja is bringásparadicsom – 65 km ebikeozás a somogyi dombokon

A bringanatura és a bringazas.hu együtt kerekedett útra, hogy bejárja és megmutassa nektek Somogy megye kincseit, amelyek közül a Balcsi csak egy!

Az útvonalat és az e-mtb-okat a bringanatura biztosította. Nagyjából 65 km-t tettünk meg 1000 m szintemelkedéssel, és ezalatt szinte nem is érintettük a tókerülő bicikliutat.

Balatonföldvárról indultunk útnak a vasútállomás közvetlen szomszédságában található Helka Sörfőzdéből, ahol jobbnál jobb kisüzemi söröket lehet a helyszínen kóstolni.

Szántód felé indultunk és Szántódpuszta magasságában egy könnyed emelkedő után hamar 60 méterrel a Balcsi fölött találtuk magunkat szemben a Tihanyi-félszigettel, amit egy tavaly épített kilátószerűségből csodálhattunk meg. Tovább emelkedtünk terepen, hogy egy bemelegítő gurulással érjük el az egészen Jabapusztáig haladó erdészeti aszfaltos utat.

Nem sok ilyen van a környéken: autóforgalomtól szinte teljesen háborítatlanul tekerhetünk vízszintes szakaszok nélkül három dombon keresztül 15 km hosszan többnyire kiváló aszfalton az erdőben. Nincs két egyforma kanyar, az erdő gyönyörű, gyakran találkozni őzekkel, szarvasokkal, illetve vaddisznókat is láthatunk néha az elkerített vaddisznóskertben. Útközben a tótokilapi erdészetnél Ajtay Sándor emlékére emelt beton Lancia Deltánál pihentünk meg. A navigátor az 1991-es Expressz Rallyn vesztette életét, amikor 200 km/h óra fölötti tempónál sodródtak le az útról az fák közé.

A rövid szusszanás után folytattuk hullámzásunkat Jabapusztáig. Itt újratöltöttük kulacsainkat és továbbra is az erdészeti aszfaltot követtük a Képesfáig, ahol a burkolt út véget ér. Innen könnyen járható löszös talajon közelítettük meg a Betyár-barlangot, másnéven 12-es szobát.

A löszbe vájt barlang eredete nem tisztázott, egyes írások a törökök, vagy tatárok elől menekülőknek tulajdonítják kiásását. Bejárata szűkös, bekúszós, azonban bent 12 „szoba” fogad minket, amelyek közül néhányban egy nem túl magas ember föl is állhat. A somogyi betyárfivérek Patkó Pista és Bandi közül Pistát és bandáját tartották a 12-es szoba lakóinak. A két testvér összeveszését követően, az 1800-as évek második felében, Pista volt, aki a Kis-Koppány völgyét választotta. Emléküket egy már sajnos kiszáradt szecsuani mamutfenyő is őrzi Nyimtől nem messze.

Utunkon a Betyár-barlang most egy olyan pont volt, amihez oda-vissza mentünk. Az útvonal a bringanatura déli parti túráinak egyvelege volt, hogy a legtöbb lenyűgöző pontot mutathassuk meg. Tehát visszasuhantunk Jabapusztára (közben már sokadszor átkelve a Jaba-patak fölött), majd Pusztaszemes felé vettük az irányt. Lulla közelében a Jaba-patak duzzasztásával kialakított takaros horgásztó mellett tekertünk el. Míg elértük Pusztaszemest láttunk több nyulat, rókát és egy őzet is. A település határában pedig szürkemarhákat etethettünk frissen tépett fűvel a kerítésen keresztül.

Nem sokkal később a Kerekihez tartozó Fehérkő váránál álltunk meg, ami most esett át egy fejlesztésen. Innen gyönyörű panoráma nyílik a kőröshegyi völgyhídra, amit később egyéb nézőpontokból is szemügyre vettünk. Nekem egyik kedvenc helyem e várrom Földvár közelében, talán mert erre jártam először, amikor nagyjából húsz évvel ezelőtt elkezdtem fölfedezni a vidéket, illetve amikor még rendesen volt hó telente, dombjának aljába jártunk szánkózni.

A vár után Somogy megye legmagasabb pontja, az Almán-tető (316 m) következett. Útközben messzebbről láttuk a kötcsei régi geodéziai tornyot, a Csillagót (ilyen van Lulla mellett is). Fölmenni jelenleg tilos és életveszélyes, de remélhetőleg hamarosan biztonságosan látogathatóvá teszik.

Innentől már elég sűrűn kellett megállnunk, hiszen egymást követték a jobbnál jobb pontok. Somogyország csúcsa után egy kis kilátóból tekinthettünk a már nem is olyan messze elterülő Balatonra. Bár nincsenek közel, mégis különleges nézőpontból látszik innen szinte az összes tanúhegy.

Következő állomásunk a nezdei „Szkíta-Golgota”, a Kupa-Koppány vezér emlékpark volt. A helyiek régóta ismerték a domboldal jótékony hatását; talicskán tolták ki a nehezen mozgó öregeket gyógyulni, illetve a legelni kihajtott bivalyok is előszeretettel feküdtek le a dombon, innen pedig szinte lehetetlen volt kirobbantani őket. Nyolc év alatt kilenc fa emlékművet készítettek ide (Attila, Magyar táltos, Koppány és Babba Mária szobra, Csaba királyfi székelykapuja, Baján kagán köve, Veronika harangláb). A domb tetejéről, a kettős kereszttől, a Szent László kiskápolnából csodás kilátás nyílik a magyar tengerre.

Utunk vége felé még két helyről tekintettük meg a völgyhidat. Engem mindig lenyűgöz méretével és monumentalitásával, amit leginkább közvetlenül alóla érzékelhetünk. Akárhonnan nézzük, egy kicsit mindenhonnan más hangulatot ébreszt. Van, ahonnan óriási, de olyan pont is akad, ahonnan szépen a tájba illik, „kiegyenesítve” a völgyet.

Balatonföldvárra egy parkerdőn keresztül érkeztünk a hajózástörténeti látógatóközponthoz, ahol egy hajót formázó épület tetejéről lehet szemlélni a Balcsit, illetve Ötvös Csöpi vitorlása is itt van kiállítva. A magasparton tértünk vissza túránk kiindulópontjára, a Helka Sörfőzdébe, ahol a bringanaturásokat egy félárú sörrel várják.

Ha te is szeretnéd ezt az élményt átélni keresd fel a bringanatura.hu weboldalt és foglalj időpontot.

Térkép a megtett útról:

Kövess minket Instagramon!

Kövesd Instagram oldalunk a legfrissebb fotós tartalmakért!