Hévízi-tó
Hévíz, Hévízi-tó, Magyarország
A több ezer éves tőzegfenekű gyógytavat egy 38 m mélyen fekvő forrásbarlang több, ásványi anyagokban gazdag, hideg és a meleg vizű forrásai táplálják.
A 410 literes másodpercenkénti vízhozam mellett a tó vize három nap alatt teljesen kicserélődik. A feltörő víz hőmérséklete a forrásnál 38,5 C, a tó hőmérséklete 24-38 C között ingadozik, az évszakok időjárásainak megfelelően, ezért még télen is alkalmas a fürdőzésre.
A víz nyugtató, ugyanakkor felfrissítő hatása mellett az egyenletes vízáramlás enyhe masszázsként hat a fürdőzőkre.
Egyedi környezete miatt az élővilága igen különleges, gyönyörű látvány a tóba telepített vörös tündérrózsa, ami még késő ősszel is virágzik.
Az ideérkező vendégek nemcsak a Gyógytó simogató vizében fürdőzhetnek, hanem kipróbálhatják a Festetics Fürdőház kényeztető szolgáltatásait is.
A wellness részleg – gőzfürdő, aromakabin, jégbarlang, sókamra, merülőmedence, jacuzzi, élménymedence, különféle masszázsterápiák – mellett megtalálhatóak a híres hévízi kezelések, úgy mint iszappakolás, hydroxeur, vízsugármasszázs, illatos spa fürdők.
Gyógyhatás
A gyógyvíz speciális összetételének és a tó medrét borító tőzegrétegnek köszönhetően, a Hévízi Gyógytó hatása igen széleskörű felhasználást tesz lehetővé, megelőzés és gyógyítás terén egyaránt.
A komplex balneoterápia alapját képező gyógyiszap és gyógyvíz magában egyesíti a szénsavas, a kénes, a kálcium, magnézium, hidrogén karbonátos és enyhe radon emanációt tartalmazó gyógyvizek kedvező tulajdonságait.
A kúra gyógyászati javallatai a mozgásszervi megbetegedések széles spektrumát ölelik fel: előnyösen alkalmazható reumatikus mozgásszervi megbetegedések, csontritkulás, degeneratív (kopásos) gerinc-/izületi megbetegedések, Bechterew-kór, gyulladásos izületi betegségek idült szakaszában, sérülések és mozgásszervi műtétek utókezelésére továbbá lágyrész-reuma, másodlagos izületi betegségek, krónikus, perifériás, az idegrendszerhez kapcsolódó, mechanikai okokra visszavezethető panaszok, izületi operációk elő- és utókezelése, porckorong műtéteket követő, krónikus, nőgyógyászati betegségek kezelésére.
A kezelések nem csak pillanatnyi javulást eredményeznek, hanem hónapokra megakadályozzák a fájdalmak kiújulását és így a tavaszi kúra, fájdalommentes karácsonnyal ajándékozza meg a reumával küszködőket.
Nem javasolt azonban fertőző betegségek, rosszindulatú daganatok, szívelégtelenség, keringési zavar, trombózis és egyéb más vérképzőszervi betegségek, asztma, magas vérnyomás és terhesség esetén.
Orvosi tanács nélkül 30 perc fürdőzés ajánlott, idült gyomor- és bélhurutban, emésztési zavarokban pedig a gyógyvíz ivókúraként is alkalmazható.
A Hévízgyógyfürdő és Szent András Reumakórház
fotó © Szeiler
A Szent András Reumakórház, a Festetics család által a XVIII. század végétől építtetett fürdőtelepen alapított Állami Gyógyfürdőkórház jogutódja. Intézményünk olyan természeti kincs – a Hévízi Gyógytó, a gyógyiszap és a gyógyvíz kezelője – amely számos betegség hatékony gyógyításának egyik legfontosabb eszköze.
Az intézmény megalakulása óta szanatóriumi majd szakkórházi jelleggel országosan mozgásszervi, ezen belül elsősorban reumatológiai megbetegedések orvosi rehabilitációját, illetve aktív reumatológiai szakellátását végzi.
A Hévízi-tó környéke
Nem egy gyógyvizes medence ez, hanem egy élő tó, amelyben akadnak olyan növény- és állatfajok, amelyek máshol nem léteznek, vagy a sajátos körülmények miatt legalábbis ritkaságnak számítanak. Mikroszkopikus rákok, érdekes vízi atka, csak itt élő vadponty, az emberi hámsejteket csipkedő szúnyogirtó fogasponty, vagy a tavon úszkáló tündérrózsák a tó jellegzetességei.
A Hévízi tó egy véderdővel határos, mely a tó ökológiai rendszerének fontos része. A véderdő jellemző fái az éger, a mocsári ciprusok és a platánok.
A vízi élővilág igazán télen “éled fel”, amikor csak kevés fürdőző merészkedik a szabadba, s persze a téli körülmények közepette a meleg vizű tó vonzza a madarakat. A különlegességek nem mindig látványosak, ezért a gyógyulni vágyók vagy sétálók talán észre sem veszik őket.
Az állatvilág gerinces képviselői közül számos apró rágcsáló lakik a tó körül, így előfordulnak vízi cickányok, vízi pockok, de olyan denevérfajok is, amelyek igénylik a víz közelségét, anélkül ugyanis könnyen kiszáradnának. A korábbi tanulmányok szerint hétféle denevért is találtak, köztük vízi és tavi denevéreket, sőt az igazán ritka alpesi fajtát is. Ezek egy része a tavon, cölöpökön álló épületek alatt, a tó felszíne fölött fészkel, akárcsak a molnár- és füstifecskék, amelyek száma örvendetesen nőtt a korábbi évek csökkenése után. A madarak köréből a fürdővendégek által is kedvelt kis vöcsök különleges szokást vett fel, ugyanis vándormadár léte ellenére egy-két család rendszeresen itt telel, ami meglehetősen ritka.
Télen, amikor a Balaton befagy, a Hévízi-tóra és a melegen párolgó lefolyójára átköltözik, például a fokozottan védett kis kárókatona néhány példánya, sok szárcsa, de a nem védett körbe tartozó kárókatonák és tőkésrécék képviselői is megjelennek, néha még egy-két szürke gém és hattyú is tiszteletét teszi.
A tó meleg vizű lefolyójában mocsári teknősök élnek, de találni vörös fülű ékszerteknőst is. Utóbbiakat felelőtlenül a terraristák engedik itt szabadon, ami azért veszélyes, mert ha szaporodnak – bár eddig a tojásaik nem élték túl a telet – inváziós fajként kiszoríthatják a mocsári teknősöket.
Ugyancsak a Balaton közelsége és az akvaristák az okai annak, hogy milyen is ma a tó halállománya. A lefolyóban vagy húszfélével találkozni, magában a 36 méter mély tóban csupán ötfélével. Igazából azonban nagyon nehéz ma már rekonstruálni, hogy milyen lehetett kétszáz vagy kétezer évvel ezelőtt a tó élővilága. Azt viszont biztosan tudni, hogy a ma leggyakoribb, alig két-három centiméteres szúnyogirtó fogasponty az 1930-as években szabadult el egy kísérlet során. Azt vizsgálták, hogy megeszi-e a Magyarországon is honos maláriaszúnyogokat, de mára olyan tömegben vannak, hogy mindenevőkké váltak. Szívesen csipkedik az emberi elhalt hámszöveteket is, vagyis ugyanazt elvégzik, amit az ázsiai “gyógyító” halak.
A szivárványsügér, nagyjából tíz éve az akvaristáktól érkezett, és ez a nyolc-tíz centiméteres faj ma az egyedüli, amelyik kiválóan érzi magát itt. Ezüstkárász is úszkál a vízben, amely inváziós hal, de több mint kétezer éve egy különleges ponty alfaj is él itt, a kisméretű hévízi vadpontyról van szó, amelynek alfajjá nyilvánítása éppen folyamatban van. Azért különleges, mert fajtársaival ellentétben elviseli a meleg vizet.
Az alsóbbrendű vízi állatfajok közül világszerte egyedülálló az a mikroszkopikus méretű evezőlábú rák, amit több mint tíz évvel ezelőtt Pónyi Jenő professzor fedezett fel, aki évtizedeken át a biomonitoring kutatást vezette Hévízen. Két fonálféreg is csak itt található az egész világon, és él ebben a tóban egy érdekes vízi atka is, amely attól különleges, hogy Hévízen kívül Dél-Amerikában fordul csak elő. A kutató azt is hozzáfűzi: már csak a fantáziánkra van bízva, hogy hogyan kerülhetett onnan ide ez az élőlény.
Kiválóan érzik itt magukat a különböző tündérrózsák, ezek közül a kisvirágú fehér a védett, mivel ez őshonos, mégis a ciklámenszínű tündérrózsából lett a város címernövénye, amelyet Lovassy Sándor Indiából hozott ide több mint száz évvel ezelőtt. Próbálkozott tucatnyi fajta tavirózsa meghonosításával, de végül csak ez az egy maradt meg. Nagyjából másfél évtizede jelent meg egy újabb, kékszínű hibrid a tó és a lefolyó felszínén, amely egy dísznövénykertész óvatlansága miatt kezdett el szaporodni, de ma már irtják, mert a többit veszélyezteti.
A magasabb rendű növények közül egy-két védett faj található Hévízen, többek között a bugás sás, a csetkáka, vagy az árokvirág. Jól érzik magukat azokon a partszakaszokon, amelyeket természetes formájában hagytak meg a közelmúltbeli partfalfelújítás során.
