Madárdal, berek, finom falatok: őszi kerékpártúra a Kis-Balaton körül
Valami távoli szirénaszót hallok. Nem, dehogy, errefelé nem szólnak szirénák, különben is, sokkal nyugodtabb ez annál. Az sem egy gyorsan mozgó felhő. Vadludak! Ropognak a sárga levelek a kerekek alatt, dülöngél a nádas, valami csobban a távolban. A Kis-Balaton körül biciklizem. Kifejezetten szürkének, ködösnek indult ez a nap, de szép lassan oszladozik, és sorra dugják ki a fejüket az ősz színei.
Zalaszabarról indultam, ami tökéletes kezdő- és végpontja a Kis-Balaton körnek, hiszen öt percet sem kell tekernem, és egy keskeny földsávon találom magam, ahol azonnal bekerít a tó csodavilága.
Csend, lassúság és nyugalom honol itt, mégis folyamatos a nyüzsgés. Valami motoszkál a nádasban, kerreg egy orsó, madárraj húz el a fejem fölött. Vasárnap van, minden horgász öbölben ül valaki. Külön kis világ mindegyik, az egyiknél megállok fotózni, kíváncsi hattyú úszik a lábamhoz.
FOTÓ: Horváth Milán | Bringazas.hu
FOTÓ: Horváth Milán | Bringazas.hu
FOTÓ: Horváth Milán | Bringazas.hu
FOTÓ: Horváth Milán | Bringazas.hu
FOTÓ: Horváth Milán | Bringazas.hu
FOTÓ: Horváth Milán | Bringazas.hu
FOTÓ: Horváth Milán | Bringazas.hu
FOTÓ: Horváth Milán | Bringazas.hu
FOTÓ: Horváth Milán | Bringazas.hu
FOTÓ: Horváth Milán | Bringazas.hu
FOTÓ: Horváth Milán | Bringazas.hu
FOTÓ: Horváth Milán | Bringazas.hu
FOTÓ: Horváth Milán | Bringazas.hu
FOTÓ: Horváth Milán | Bringazas.hu
FOTÓ: Horváth Milán | Bringazas.hu
FOTÓ: Horváth Milán | Bringazas.hu
A földnyelvről leérve jobbra azonnal indul a bicikliút. Keskeny, többnyire jó minőségű aszfaltsáv követi a partvonalat, balra fasor, rétek. A Kányavári-sziget felé közeledve fokozatosan hangosodik a madárkórus. A Kis-Zala és a Mekenyei-árok találkozásánál megmászom a kis kilátót és arra gondolok, hogy távcsövet kellett volna hozni.
A sziget felé félúton, a duzzasztónál két kis kunyhó mellett fékezek le, ez a Madárvárta, a Zürichi Egyetem hallgatói által épített madármegfigyelő hely, aminek különlegessége, hogy bármiféle fém kötőelem alkalmazása nélkül épült. Hirtelen kedvem támad beköltözni és éldegélni itt egy kicsit mint Tutajos és Bütyök Matula bácsinál. (Matula bácsi kunyhója, egyébként innen nem is messze, Keszthely felé, Fenékpusztán látogatható.) Végül nem költözöm be, gurulok tovább, miután megcsodáltam a zsilipet, és az egyik legkedvesebb dolgot, amit valaha láttam, a Zalára épített hallépcsőt, ami arra szolgál, hogy a halak folyásiránnyal szembe úszva is eljuthassanak a tóba.
A bringaút egy hatalmas fasorhoz ér, jobbra fordulok, kürtőskalács illata csap meg, füstöt látok felszállni. Megérkezem a Kányavári-sziget bejáratát jelző ikonikus fahídhoz, ahol az árusok körül hamisítatlan őszi hangulat leng. Az egyik pultnál mindenféle házi sajtot füstölnek, ennek nem tudok ellenállni. Egy medvehagymásat majszolva viszem át a bringát a hídon. Talán ez a híd testesíti meg leginkább a Kis-Balatont. Lenyűgöző kilátás, vízi világ, és a tájba tökéletesen illeszkedő építészet. Elidőzöm itt egy kicsit, majd bejárom a szigetet, ami -okkal- meglehetősen forgalmas hétvégente, kutyák szaladgálnak, családok néznek szét a kilátókról, bringások piknikeznek a réteken.
Megyek tovább, a sok nézelődés közben elszaladt az idő, a szigetről kiérve Balatonmagyaród felé gyorsítok a tempón, az ebéden fantáziálok, és -bár igencsak cifrákat képzelek- ekkor még nem sejtem, hogy a valóság ezeket a fantáziákat is felülmúlja majd. Abban, hogy Zalaszabart választottam rajt/cél állomásnak, nagy szerepe volt annak, hogy a Kányaváry Borbirtok lehessen az ebédbefutóm. És micsoda döntés volt ez!
A sziget után csendes autóutakra csatlakozva teljesíthető a teljes Kis-Balaton kör, itt viszonylag jó tempót lehet bringázni. Zalakomár előtt jobbra fordulok Zalakaros felé. Ezúttal -az egyre növekvő éhség okán- csak érintem a város szélét, de mondanom sem kell, hogy Zalakaros kötelező megálló az erejüket nálam jobban beosztani képes bringásoknak, és nem csak a híres termálfürdő miatt. A legjobb nevű Garaboncon és Nagyradán át tekerek vissza Zalaszabarra, ahol a borbirtok felé még egy igazi homlokgyöngyöztető mászás vár rám. Ki kell érdemelni azt az ebédet…
Szeretem a túráimat mászással zárni, mert így, föntről körülnézve élhető át (és látható be) leginkább a mögöttem álló út. És ha valahonnan, akkor Kányavári birtok panorámás teraszáról belátható és átélhető a Kis-Balaton. Körülöttem őszi színekben pompázó szőlős, és a tó minden csodája. Az étteremként, panzióként, esküvő- és rendezvényhelyszínként is működő családi birtok egész évben várja a vendégeit. Nem csoda, a csodás étel, a jó bor és ez a kilátás semmiképp sem szezonális. Céklamártásos kecskesajttal kezdek, aztán egy gyöngyöző pohár Olaszrizlinget szürcsölgetve várom a legzalaibb dolgot, amit a séf ajánlatára főételnek választhattam: egy vargányás, tejfölhabos dödöllét. Közben újra és újra végigfuttatom a szemem tájon, hallgatom a madarakat, és jó mélyre szívom a tökéletes őszi frissességet. Micsoda lezárása ez ennek az amúgy sem mindennapi túrának!
