Kerékpárral bejártuk a Felső-Tisza és az Öreg-túr kacskaringós útjának egy részét

A Felső-Tisza vidéke hamarosan kerékpáros paradicsommá válhat, hiszen a természeti és kulturális kincsei felfedezésre várnak.

Táv: Tiszabecs-Túristvándi

Nehézség: 5/1

Tavalyi évben többször beszámoltunk arról, hogy a Felső-Tisza vidéke nagy lendülettel vetette be magát, hogy a környékre csábítsa a kerékpáros turistákat. Páratlan látnivalók, jó minőségű kerékpározható gátak, alacsony forgalmú közutak mind azzal kecsegtetnek, hogy érdemes felkeresni hazánk keleti szegletét.

Mielőtt belefognánk a csodálatos Felső-Tisza bemutatásába, először ismerjük meg hazánk második legnagyobb folyójának legfontosabb adatait:

  • Kárpátalján, Rahó közelében ered és a Vajdaság közepén, Titelnél a Dunába ömlik.
  • 5 országot érint: Ukrajna, Románia, Magyarország, Szlovákia, Szerbia
  • Vízgyűjtő területe mintegy 157 000 km²
  • A szőke jelző a Tisza vizének színére utal. A szőkés szín pedig a folyó vízében lebegő homoknak és iszapnak köszönhető.
  • A folyó hossza valamikor 1419 km volt. Gróf Széchenyi István szervezte meg a Tisza szabályozását, ami 1846. augusztus 27-én vette kezdetét. A folyó új hossza 962 km lett, született 136 km új, épített meder, valamint kialakítottak 589 km holtágat. A hajózható hossz ma 780 km.
  • Három részre tagolják: Felső Tisza (országhatártól Tokajig), Közép-Tisza (Tokaj és Tiszaug), Alsó-Tisza (Tiszaug és a déli országhatár)

A Tisza sötét napjai és újjászületése

Február 1-jét a Tisza élővilágának emléknapjává nyilvánították, mert 21 évvel ezelőtt, 2000. január 30-án éjjel történt egy súlyos természeti katasztrófa. Romániában lévő bányavállalat zagytározójának gátszakadása következtében több mint 100 ezer köbméternyi ciánnal szennyezett zagy jutott a természetes vízrendszerbe, köztük a Tiszába. A heves esőzések, a gyorsan olvadó hó miatt mintegy 25-30 méteres szakaszon átszakadt, a közel 120 tonna ciánt és nehézfémet tartalmazó szennyvíz a Zazar-, onnan a Lápos-folyóba ömlött, majd a Szamoson keresztül elérte a Tiszát. A ciánfolt február 12-én hagyta el Magyarország területét, pusztítását jellemzi, hogy áprilisi becslés szerint az érintett folyókban 1241 tonna hal pusztult el. Három-négy év alatt a vízi élővilág 95 százaléka ismét megjelent, a tiszavirág túlélte a katasztrófát.

Bringára vagyis töltésre fel a Felső-Tiszán!

Tiszabecs a magyar-ukrán országhatáron található a Szatmári-síkság szélén. Talán a vízi túrázók körében jobban ismert, hiszen a strandról indul nyaranta a Nemzetközi Tisza-túra. Az aszfaltozott töltésen egy jó hosszú szakaszon tekerhetünk, csak néhol enged magához közel a folyó.

Ahogy már beharagoztuk a cikk elején, bőven akad látnivaló a Felső-Tisza mentén, így Milotán át Tiszacsécsig tekertünk, ahol az első megállót tartottuk. Régen a vándorló falu jelzőt kapta, ugyanis az ős Csécse egy kőhajításnyival arrébb költözött miután az árvíz szinte teljesen elpusztította. Ez az alig 200 fős település korábban a Kölcsey család birtokába tartozott, majd később egyik másik család tulajdonába került. A község központjában áll a református fa harangtorony, amely 1822-ben épült. A fatalpakra épített, fazsindelyes népi torony teljes magassága mintegy 24 méter.

A templom oldalában egy emléktábán elhelyezett szövegre lettünk figyelmesek: “Itt tartották keresztvíz alá Móricz Zsigmondot Tiszacsécse nagy szülöttét.” Ettől felbuzdulva, bringára is ültünk, hogy felkeressük, vajon melyik házban születhetett a nagyszerű író. Talán 100 métert tekertünk a református templomtól, már meg is találtuk Móricz Zsigmond emlékházát.

A taposott szalmával fedett, kontytetős, vert falas, szabadkéményes szegényparaszti ház műemlék. A 19. század második felében építették, azóta többször átalakították. A szülőházát az 1960-as években bontották le. Sajnos a koronavírus korlátozásai miatt zárva találtuk az ajtót, kicsiny ablakok nem hagytak túl sok betekintést a ház belsejébe.

Az udvaron Varga Imre alkotása látható, egy egész alakos Móricz szobor.

Egy érdekességre lettünk figyelmesek a kerítés melletti információs táblán. A közel 200 kilométerre lévő Hortobágyi Nemzeti Park neve szerepelt. Sokszor egy-egy nemzeti parkot a nevéből adódó területhez kapcsoljuk, miközben több tájvédelmi körzetre oszlik, így fogja egybe az összetartozó növény és állatvilágot. Szatmár-Beregi Tájvédelmi Körzet mozaikos szerkezetében 37 település külterülete helyezkedik el. Központja Fehérgyarmaton található, a terület értékeit bemutató állandó kiállítással. A tájvédelmi körzet 22 246 hektáron terül el, ebből 2307 hektár élvez fokozott védelmet. A terület a Tisza, Szamos, Túr környéke értékes élővilágának ad otthont.

Minden kerékpártúrán kaphatunk új információt, ha nyitott szemmel bringázunk. Ha nyári időszakban tekernénk ezen az úton, akkor alma- és szilvaligetek látványa tenné emlékezetessé a tekerést. Sőt 1930-as évek környékén több mint 4500 diófát telepítettek erre a környékre.

Az árvizek miatt sokat szenvedő Tiszakóród települést az ár sokszor elmosta, így kénytelen volt egyre távolabb költözni eredeti helyétől. A falu határától nem messze találtunk rá a Nagybukóra. A töltésről a folyó felé kanyarodott az út, egy darabig aszfaltozott részen.

Szerintem sokunkban beleivódott a magyarórákról megismert Petőfi Sándor vers, a Tisza kezdő versszaka.

Nyári napnak alkonyúlatánál
Megállék a kanyargó Tiszánál
Ott, hol a kis Túr siet beléje,
Mint a gyermek anyja kebelére.

Január utolsó napjaiban jártunk a Túr és a Tisza találkozásánál. Az a kicsi jelző valahogy egyáltalán nem illet a folyóra, ugyanis olyan robajjal és erővel sietett a Tiszába, hogy egymás hangját alig hallottuk.

A vízesésszerű zsilip a folyó állandó vízszintjét biztosítja. Sokszor nagyon magas vízállás miatt a Túr folyó vizét néhány méter magas, úgynevezett bukógáton keresztül engedik bele a Tiszába. Ez azzal magyarázható, hogy a magas vízálláskor a Tisza vissza ne duzzassza a Túr vizét, ami így vízesésként ömlik le.

1929. augusztus 4-én adták át a 28,70 méter hosszú vasbetonból készült, merev keretszerkezetet, amelyet a parti szárnyfalak és négy közbülső borda osztanak 5 egyenlő részre. A műtárgyat akkor Magyarországon még alig alkalmazott talajvízszint süllyesztéssel építették meg.

Ilyenkor is magával ragadó ez a látvány, de nyári időszakban igazán nagy a népszerűsége, ugyanis a vízitúrázók és a fürdőzők szívesen pihennek és frissülnek fel a folyók partján. Nehezen indultunk el, de haladnunk kellett tovább felfedezni Szatmárcseke és Túristvándi kincseit.

Ismét néhány kilométeres tekerés következett Túristvándiig, az Öreg-Túr partján megálltunk egy pihenőre. A fazsindelyes tetőszerkezet masszív megjelenést sugall, a kicsiny ablakok pedig gondoskodnak arról, hogy megfelelő fény jusson az épületbe. A teraszokról még közvetlenebb a legszebb szelíd-vad folyó panorámája.

A három alulcsapós vízikerék 10, 5-11, 5 méteres magasságú, így méreteihez igazodva hatalmas kerekekkel látták el. 6 méter 20 cm átmérőjű kerekekkel működő vízimalom nyugati oldalát a partoldalba építették, a többi része cölöpökön áll.

A malom még működőképes, jelenleg zárva van, de előre meghatározott időpontokban muzeális őrlést végeznek rajta, ilyenkor látható, hogyan őrölte a lisztet a két hengerszék.

A Túr egészen a romániai Avas-hegységben ered, onnan kanyarog néha csendesen, néha nagy eséssel, amikor belép hazánkba. Heves folyásúnak tartják, áradásai sebesen követik egymást, ezért nem árt óvatosnak lenni vele. Kölcse előtt két ágra szakad: Új-Túr Szatmárcsekénél, míg Nagyarnál további két ágra válik szét. A folyón rendszeresek a vízitúrák.

A falu fejlődése sem elhanyagolható, ugyanis Túristvándi önellátó lett, ez azt jelenti, hogy maguk állítják elő az alapélelmiszereket.

Bringára pattantunk, hiszen a közeli Szatmárcseke csónakos temetője és a Kölcsey kúria még listánkon szerepelt, nem szerettük volna kihagyni, ha már erre bringáztunk. A Kölcsey-kúria helyén álló Művelődési Házban emlékszobát rendeztek be a Himnuszunk költőjének, Kölcsey Ferencnek.

A református templom mellett balra kanyarodtunk a csónakos temetőhöz, ahol hat köroszlopos, párkánnyal egybefogott Kölcsey síremlékét is megtaláltuk.

A temető érdekessége, hogy közel 600, embermagasságú, stilizált emberfejet, vagyis csónakban fekvő embert szimbolizál a többi sír. Kétféle magyarázata lehet a különleges fejfáknak. Az egyik a finnugor szokásokból ered, miszerint a csónakban utolsó útjára indított elhunytat szimbolizálja. A másik a Tiszához kapcsolódik, mert nagy árvizekkor csak csónakkal tudták megközelíteni a temetőt.

1776-ban hozták létre a temetőt. A feljegyzésekből az derült ki, hogy a helybeliek a tölgyfát még életükben kiválasztották, udvarukon szárítgatták. Haláluk után kifaragták a helybeli ácsok vagy kerékgyártók, amiért cserébe a család szalonnával, kolbásszal, pálinkával fizetett. Kutatók is próbáltak magyarázatot találni, miért pont ezt a fejfát választották síremléknek. Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal 1973-ban védettség alá helyezte a sírkertet.

Ezzel nem fogytak még el Felső-Tisza látnivalói, sőt a következő beszámolónkban Nagyar és Kisar, majd Tivadar útvonalon haladva bemutatjuk a környék további bakancslistás nevezetességeit.

Kövess minket Instagramon!

Kövesd Instagram oldalunk a legfrissebb fotós tartalmakért!