Grammra kimért ételadagok, extrém soványság – a profi kerékpárosok megszállottak a testsúlyukat illetően.

Az Astana korábbi versenyzője, Janez Brajkovic, aki évtizedeken át küzdött evészavarokkal, most nyers őszinteséggel vall arról, hogyan fajulhat ez a megszállottság mentális betegséggé.

Janez Brajkovic a 2004-es világbajnokságon megnyerte az U23-as időfutamot, felhelyezte Szlovéniát a kerékpársport térképére. Ráadásul nem is akárkiket győzött le a Garda-tónál: a legnagyobb favoritnak tartott Thomas Dekkert és egy bizonyos Vincenzo Nibalit. Sikere nem is maradt észrevétlenül, hiszen a rá következő évben leszerződtette őt a világ akkori legjobb csapata, a Lance Armstrong nevével fémjelzett Discovery. A 22 éves szlovént generációja egyik legnagyobb tehetségeként tartották számon.

Kívülről úgy tűnhetett, minden szép és jó, sínen van a karrierje, de már ekkor gyülekezni kezdtek a feje fölött a sötét fellegek. Első profi szezonjában jelentkeztek nála először annak a súlyos evészavarnak a tünetei, amely ezután hosszú időre megkeserítette az életét: ez volt a bulimia. Az első alkalmat nagyjából kéthetente követte az újabb.

2007-ben komolyra fordultak a dolgok, Brajkovic már mindennap hánytatta magát. „A legrosszabb időszakokban talán napi ötször fordult elő” – vallja be.

Amikor 2006-ban elindult a Vueltán – ahol egyébként két napig viselhette az aranyszínű trikót –, 178 centiméteres testmagasságához csupán 54 kilót nyomott. Már tudatosan távolította el magát másoktól. Egyedül járt el edzőtáborozni Tenerifére és Grand Canariára, távol mindenkori csapattársaitól és a stábtól. A laboratóriumi teszteléseken sem akart részt venni, így megvette az ehhez szükséges felszereléseket és otthon végezte el a teszteket. „Kellemetlenül éreztem magam mások társaságában. Nem akartam, hogy bárki észrevegye az evészavaromat” – mondja.

2008-ban, első astanás szezonjában Brajkovic teljesen kiégett, és az év második felében már nem is versenyzett. Elhatározta, hogy tesz valamit az étkezési zavarával kapcsolatban: megpróbálta kontroll alatt tartani a dolgokat és ellenállni a késztetésnek, hogy kihányja az ételt. A szezon végén még ezzel együtt is másodikként zárt a Lombard körön, és az időfutam-világbajnokságon is befért a legjobb 10 közé. A 2008-as éve tehát akár sikeresnek is mondható, de ezek csak pillanatok voltak – a bulimiát nem tudta végleg legyőzni. Visszaesett, és a betegség tovább kísértette.

Fotó: Paul Wilkinson

Noha Brajkovic eredményei hullámzóak voltak, betegsége ellenére időnként megcsillogtatta a tehetségét. 2010-ben például Alberto Contadort megelőzve nyerte meg a Dauphinét.

A bulimia nemcsak a sportolói karrierjét törte derékba, hanem családi kapcsolatait és barátságait is tönkretette. Nem találta a kiutat. Aztán 2019. januárjában a saját honlapján jelentette be – együttműködve az UCI-val –, hogy pozitív doppingtesztet produkált. Akkoriban fogalmam sem volt, mi okozhatta a pozitív eredményt, ugyanakkor nem próbáltam meg összeesküvés-elméletek gyártani, írta blogjában Brajkovic, majd folytatta őszinte vallomását. Mivel a szer kimutatható volt a vizeletemben, önként függesztettem fel magam, és nem kértem B-próbát sem. Később rájött, az egyik helyettesítőt egy olyan cég gyártja, melynek több termékében is található metalhexanamin. Noha már nem volt meg az eredeti csomagolás, amivel bizonyíthatta volna igazát, de azzal védekezett, hogy nem szándékosan élt a tiltott szerrel.

Az a pozitív teszt volt talán a legjobb dolog, ami valaha történt velem , ismeri el Brajkovic elcsukló hangon. Ha nem akadok fenn az ellenőrzésen, semmi sem változott volna.

Brajkovic elfogadta a büntetést – főként azért, mert nem volt energiája harcolni. Étkezési zavarainak a hátterében ugyanis gyerekkori traumák álltak. Azt mondja, több profi kerékpárost is ismer – férfit, nőt egyaránt –, aki táplálkozási zavarokkal küzd. „Minden csapatnál, ahol megfordultam, a versenyzők közel 20 százaléka küzdött ilyen problémával.

Amikor mindenki más nyaralt, én 1200 kilométert nyomtam le hetente,  mondja. Ez hat órát jelentett naponta. A célom napi 200 kilométer volt. Ettől jobban éreztem magam, segített kiereszteni a fáradt gőzt. A járvány miatt tavaly alig volt lehetősége versenyezni, és mivel már teljesen egészségesnek érzi magát, szívesen maradna még egy évet. A folytatás egyelőre bizonytalan – nincs élő szerződése 2021-re, olvasható az őszinte vallomás a eurosport.hosszabbitas oldalán.

Kapcsolódó

Doppingolás miatt börtönbüntetést kapott az osztrák kerékpáros

A 2017-es Vuelta a Espanán szakaszgyőztes kerékpáros, Stefan Denifl 2014 és 2018 között rendszeresen élt vérdoppinggal.