Napjaink vezető hírei között szerepel a koronavírus. Ebben a bizonytalan helyzetben jól esik olyan történetről hallani, amelyben a kerékpárosok családként, összefogva segítik egymást.

Solymosi János a Nyíregyházi Kerékpáros Sport Egyesület és a V4 kerékpárversenyek magyarországi vezérigazgatója önzetlen segítségnyújtásáról tett tanúbizonyságot az elmúlt hetekben. Telefonon értük utol, mert már 11 napja hatósági karanténban tartózkodik a családi házuk udvarán található lakrészben. Szintén csak telefonon keresztül mesélték el az érintett kerékpárosok, miken ment át olaszországi hazautazásuk alatt.

Az érintettek…

A nyíregyházi származású Hrenkó Norbert jelenleg a toszkánai Team Tripetetolo csapathoz tartozik. Szinte napi szinten tartotta a kapcsolatot Solymosi Jánossal, aki folyamatosan tudott arról, miket éli át kerékpáros “fia” a kialakult olaszországi koronavírusos helyzetben.

Fotó Hrenkó Norbert

Még egy magyar elit kerékpáros, Szarka Gergely is kint töltötte a felkészülési idejét. Geri elmesélte, hogy eleinte nem érezte a pánikot az olasz kis városban, de jöttek a szigorítások és beszorult a 4 fal közé. Görgővel, benti edzéssel tartotta magát formában.

Fotó Szarka Gergely

Solymosi János amikor meghallotta az olasz szabályozást, gyors és határozott döntést hozott: azonnal haza kell hozni őket. Mielőtt elindult volna értük, tudatosan összepakolta ruháit, és kiköltözött a családi házuk udvarán található lakrészbe. Tudta, hogy ha hazaérnek, karanténba kell vonulnia, mert nem akarta veszélyeztetni idős szülei és családja egészségét. A papírok intézésében nagy segítségükre volt Stubán Ferenc, aki a Team Novak csapatigazgatója.

Az előkészületek…

Március elején már haza akartak volna repülővel jönni, de törölték a járatukat és felfüggesztették a légi közlekedést. A római konzulátustól megtudták, hogy csak önerőből van lehetőségük elhagyni az országot. Nehezített a helyzetet, hogy hiába akartak volna az olasz csapattársaik, barátaik segíteni nekik, nem tudták őket elvinni kocsival a szlovén-olasz határig a szigorú szabályozás miatt. A római konzulátus értesítette Solymosit, hogy van még egy sportoló, a kézilabdás Márton Balázs, akit szintén ki kellene menekíteni Olaszországból. Egyértelmű volt számára, hogy őt is hazahozza.

Az utazás…

Solymosi János a szlovén határnál kb fél napon át várakozott, vajon ebben a bizonytalan helyzetben, sikerül-e a srácoknak egyáltalán elérni odáig. A 3 magyar sportoló folyamatosan tartotta egymással a kapcsolatot, hogyan juthatnak el a szlovén államhatárig.

3 különböző helyről indultak el vonattal: Gergő Abruzzo tartományból, Norbi a toszkánai Luccából, Balázs pedig Lombardiából. Nem volt egyszerű az utazásuk, hiszen minimum 5-6 átszállásra volt szükség.

Geri reggel fél 7-kor már az állomáson várta a vonatot, amiről kiderült, hogy törölték, de leleményességének, talpraesettségének köszönhetően sikerült eljutnia Bolognába.

Fotó Szarka Gergely

Norbinak se volt egyszerű, hiszen már az első átszállásnál azzal szembesült, hogy a vonat nem várta be a csatlakozást. Így pár óra várakozás után, már Bolognában üdvözölte Gerit. Minden átszállásnál ellenőrizték őket, elvették az igazolásukat, így azokat folyamatosan pótolniuk kellett, mert különben megtagadták volna az utazásukat. Gondoljunk csak bele: három huszonéves srác egy ilyen pattanásig feszült és bizonytalan helyzetben, szinte egyedül egy idegen országban várakoztak, vonatoztak.  Miután Balázs is csatlakozott hozzájuk, innentől már együtt utaztak tovább a határig. A vonaton rajtuk kívül más nem tartózkodott, hiszen az olasz állampolgároknak megtiltották az utazást. A csapattól és a konzulátustól kapott hivatalos igazolásokban az állt, hogy halaszthatatlan okból vannak az utcákon, mert saját akaratukból nem indulhattak volna el.

Fotó Hrenkó Norbert

Leszállva Gorziában a rájuk ijesztettek, mert a fegyveres hatóság nem értette, mit keresnek este 10 óra után az állomáson. Amikor elmondták, hová készülnek, szinte kinevették őket, mert lehetetlennek tartották, hogy átjussanak a határon. A 3 kilométeresnek tervezett utat nem tehették meg, mert folyamatosan ellenőrzésbe botlottak. Az egyik carabineri (megjegyzés: olasz határok és terület védelme a fő feladatuk) a papírokat látva, oldotta a feszültséget a srácokban, mert nagy kerékpár sport rajongó révén megtalálták a közös témát. Már csak kb 6-8 kilométeres kitérő várta őket gyalogosan az autópálya szélén. Valamivel éjfél után sikerült átmenniük az olasz határon, ahol várta őket a magyar segítség, Solymosi János személyében. Hatalmas megkönnyebbülés volt a srácok arcán, hogy sikerült, ami szinte lehetetlennek tűnt az elindulásuknál.

Úton haza…

A szlovéniai autópályán is ellenőrzésekbe botlottak. A római konzulátus tanácsát megfogadva maguknál tartották az engedélyeket, amelyek igazolták, hogy indokoltan tartózkodnak az országban. A hosszas várakozás után a magyar határnál lázmérés is megtörtént, sőt megkapták a matricát, ami hazatérve a hatósági karantént jelentette. Az ajkai származású Balázst az M7-es autópályán várták, Gergelyt Pesten, Norbi pedig Solymosival tért haza Nyíregyházára. Tartják egymással a kapcsolatot, mindenki tünetmentesen várja a hátralévő napokat, hogy végre a szabadan is lehessenek. A srácok így is edzenek, görgőznek, hogy az edzésüket, állóképességüket szinten tartsák. Solymosi János napok óta nem ölelhette magához 5 éves kislányát. Az elkülönített otthoni karanténjában home office-ban készül, irányítja a hazai kerékpáros versenyek szervezését. Másrészt ideiglenesen visszakerült Norbi a kezei közé, hogy az itthon töltött időt megfelelő edzői támogatás mellett töltse.

Geri elmesélte, hogy a csapattársait nagyon megviselte a koronavírus és nehezen megy nekik a görgős edzés. Úgy látja, hogy nincsenek ehhez hozzászokva, hiszen a ragyogó tavaszias napsütést csak az ablakból élvezhetik. Szerinte ez az időszak, fizikailag és mentálisan is megviseli az olasz bringás társadalmat.

Ez a vírus megtanít minket arra, hogy értékeljük azt, amink van. Korábban minden elérhető volt, de már megbecsüljük azt is, ha a friss levegőben egy nagyot bringázhatunk- mondta Szarka Gergely.

Hatalmas köszönet jár a római, a milánói és a ljubjanai konzuloknak, akik segítőkészen támogatták a kimenekítést. Stubán Ferencnek, aki az olasz csapatokkal egyeztetve itthonról segítette a bringások hazautazását. Solymosi János önzetlen tette pedig igazi hőstett, hogy ebben a bizonytalan helyzetben, feláldozva egészségét, biztonságát, mindent megtett azért, hogy a kerékpáros nagy család itthon vészelje át ezeket a nehéz időket.