Millió tőzike világa: kerékpárral a Csáfordi erdőben

Ha nem láttam volna a saját szememmel, nem hittem volna el: A Répcelaktól Bükig tartó bringatúrán betévedtem a Csáfordi erdőbe, amit többmillió virágzó tőzike borított.

Ha valaki nem bírná kivárni, hogy teljes pompájában beköszöntsön a tavasz, (ami most már talán tényleg nem lehet messze, ugye?) csak fogjon egy bringát, pattanjon vonatra és célozza meg a Kisalföldet.

A Fertő-Hanság Nemzeti Park területén, a Répce folyó árterében, Vas és Győr-Moson-Sopron megye határán van egy 21 hektáros erdő, ami mintha egy túlzásba vitt impresszionista festményből lépett volna elő. A csáfordi tőzikés erdő 1955 óta védettséget élvez, ugyanis kora tavasszal vastag virágszőnyeget szőnek a fák alá a fehérszirmú tavaszi tőzikék. Körülbelül 8 millió szár tőzike virágzik itt február végétől március végéig.

Vonattal érkeztem Répcelakra. Számtalanszor átvonatoztam már a városkán, de talán most szálltam le itt először.

A város egy napsütéses kora délután kellős közepén tartott, iskolások nevetgélnek a tereken, nénik-bácsik indulnak boltba. Feltankolok pár úti falattal, és a vasúti síneken át a Temető utcán hagyom el a várost. Hamarosan a Répcéhez érek. A nap csillog a vízen, nádas hajladozik a parton. A töltésen balra fordulok, gondtalanul ropog a murva a kerekek alatt.

Répceszemere – egy buszmegálló tele könyvvel.

Támasztom a bringát egy darabig, böngészem a címeket, élvezem, ahogy melegíti a nap a hátamat. Sárga templom a fő utcán, egy bácsi útbaigazít.

A tőzikés erdő balra lesz majd, pont a Csáfordjánosfa tábla előtt.

Imádom a magyar településneveket. Miért Csáford? Miért Jánosfa? Mi a történet emögött? De mire úgy igazán belegondolhatnék már ott is vagyok. Tábla jelzi a tanösvény kezdetét. Fákkal szegélyezett, hosszú, egyenes földút, egy apró hídba torkollik. Vállra kapom a biciklit, átkelek. Nemsokára egy újabb híd, egy tisztás, majd megint híd, és megint tisztás. Mintha valami beavatási szertartás lenne ez az odaút. Egy méltó bevezető. A 4 kilométeres tanösvényen 5 állomás található, amelyeknél olvashatunk a tőzikéről és az ártéri erdők növény- és állatvilágáról.

Először az illat érkezik meg, szó szerint millió tőzike árasztja, mégsem émelyítő. Körbeleng mindent, biztosít róla, hogy itt márpedig tavasz lesz. Aztán fehér szőnyeg, ameddig a szem ellát. Igazából még tovább is. Eltart egy darabig amíg a szemem szegmentálni tudja a tőzike cunamit, és jobban meg tudok nézni egy szál virágot. Törtfehér szirmú, harang formájú bólogatók. Olyanok, mintha mindegyik éppen udvariasan odabiccente nekünk egy küszöbről.

A kedvencem, hogy minden szirom végén van egy kis ovális, sárgás folt. Nem tudom miért, de ettől valahogy különösen jófejek lesznek. Hosszú egyenes vezet át a meseerdőn. Kár, hogy egy szalaggal körbe kellett keríteni az egészet, gyanítom, hogy amíg nem így volt, páran feláldoztak néhány védett virágot egy pár instagram lájkért.

Nagyrészt gyalog teszem meg a 4 km-es kört, egyrészt mert nem lehet mindenhol bringázni, másrészt meg tökéletes hely ez kicsit lelassulni.

Az erdőből kiérve aztán balra fordulok a főúton, Nagyeresd felé. Ezután Vasegerszegen és Hegyfalun gurulok át, majd Répceszentgyörgyön a Horváth kastélynál fékezek le. Ezt a kívülről meglepően jó állapotú kastélyt a 17. században építették feltehetően Hefele Menyhért tervei alapján, a huszadik század első felében püspöki nyaralóként üzemelt, majd volt nevelőintézet, sportiskola, és kollégium is. Egy osztrák befektető aztán hotellé akarta alakítani, de ebből nem lett semmi, jelenleg üresen áll.

Gór és Bő felé tekerek tovább. Egy kereszteződéshez érve Chernelházadamonya és Bük közül választhatunk. (De most komolyan, mi történik errefelé a településnevekkel? Hogy lehet egymás mellett Chernelházadamonya és Bő? Az biztos, hogy a faluelnevezés két szögesen ellentétes iskoláját képviselik ezek a települések.) Olyan tiszta az idő, hogy egy kisebb dombtetőről Bő után látszik a Schneeberg 2075 méteres havas hegycsúcsa is. Innen Bükig már csak egyenesen kell gurulni egy szuper állapotú bringaút tükörbetonján. Bükön vonatra szállok egy csokor gondolatban szedett tőzikével a fejemben.

Adatok és letölthető térkép / gpx:

  • Táv: 34,5 km, szint: 100 méter, idő fotózással: 3 óra, nehézség: könnyű
  • Letölthető GPX fájl az útvonalról IDE KATTINTVA

 

A cikkben szereplő Lapierre e-crosshill 5.2 elektromos kerékpárt a tószegi Accell Hunland Kft., Magyarország legnagyobb kerékpár összeszerelő gyára biztosította. A vállalat az elektromos kerékpárok fontos szállítója Európában, ahol bevétel tekintetében piacvezető. A holland Accell Group nemzetközi kerékpárgyártó cég hazai leányvállalatát Magyarország 100 legnagyobb vállalata között tarják számon. A cégcsoport legismertebb márkái: Batavus, Sparta, Koga, Ghost, Haibike, Winora, Sinus, Raleigh, Diamondback, Lapierre, Tunturi, Atala.

Az Accell Group 15 országban – köztük Hollandiában, Németországban, Franciaországban, Törökországban, Kínában – közel 3300 főt foglalkoztat és több mint 80 országban értékesíti termékeit. A csoport vezető szerepet tölt be a kerékpárok, kerékpár-alkatrészek és -kiegészítők közép- és felsőkategóriás szegmenseiben Nyugat-Európában, és az Egyesült Királyságban.

Kövess minket Instagramon!

Kövesd Instagram oldalunk a legfrissebb fotós tartalmakért!