Emelkedőkben gazdag, vadregényes kerékpártúra a Mátra szívében
A turistatérképet fürkészve rátaláltunk egy zöld kerékpáros jelzésre Markaz és Parád között, így a következő úti célunk a Mátra középső és keleti oldalának felfedezése volt.
Táv: 70 km, több mint 1600 m szintemelkedéssel
Nehézség: 5/4
Sok bringás Gyöngyösről vág neki a csúcstámadásnak, de úgy gondoltuk, megismerjük a Parádról vezető utat is. Az útvonal tervezésénél először úgy gondoltuk, hogy az Ilona-völgyi vízeséssel kezdjük a környék felfedezését, hiszen az csak 5-6 kilométerre van a településtől, majd az erdei úton Markazra átgurulunk. A túránk során mindenképp érinteni szerettük volna hazánk legmagasabb pontját, a Kékest, ezért jobbnak láttuk a friss, reggeli energiánkat az előttünk álló közel 20 kilométer hosszú emelkedőbe fektetni. Parádfürdő, majd Parád települése szinte már eggyé olvadt.
A Kékes meghódítására felkészülten kell érkezni, hiszen Magyarország legmagasabb pontja nem adja könnyen magát. Egy kellően megválasztott, kényelmes tempó mellett akadálytalanul vettük a kihívást.
Az erdős hegyvidék szoros vonulata közül néha kikandikált a hívogató kékestetői torony, jelezvén, mennyire volt még tőlünk.
Egyetlen elágazással találkoztunk felfelé haladva, amely a későbbiekben újabb kerékpáros túraötlet lehetőségét kínálta.
Megálltunk Mátraháza parkolójában egy gyors energiapótlásra, hogy a hátralévő 4,5 kilométert is zökkenőmentesen tudjuk teljesíteni.
Pozitívan tapasztaltuk, hogy a Parádtól felfelé vezető 24-es főút és a Kékestetőig tartó út, új aszfaltozott borítást kapott, így látványban is, érzésben is egy nagy élmény feltekerni 1014 méter magasságig. A fák ölelésében szinte elfelejtettük a 10 % körüli emelkedést.
Mint hazánk egyik legjelentősebb klimatikus gyógyhelye, illetve síközpontja, meghatározó turisztikai célpont. A hegytetőn álló tévétorony kilátóként is szolgál.
A téli időszakban két sípályán osztozhatnak a téli sport szerelmesei: a meredekebb északi (600 m hosszú, 180 m szintkülönbség) és a lankásabb déli (1800 m hosszú, 230 m szintkülönbség). Ez Magyarország leghosszabb sípályája.
Parádon még 23 fokot mutatott a hőmérő, sejthető volt, hogy Kékesen már jó pár fokkal kevesebb lesz. Az emelkedőn nem is éreztük ezt a hőmérséklet különbséget, de feltűnő volt, hogy a lefelé guruló bringások mindegyikén szélálló kabátot vagy biciklis pulóvert láttunk. Valóban szükséges ilyen aprónak tűnő részletre is figyelni. Célszerű egy vékonyka kabátot vinni magunkkal, hogy az egészségünket szem előtt tartva a menetszél hűsítő fuvallatában meg ne fázzunk.
A 9 kilométeres gurulás után megálltunk pihenni Sástón. Itt található hazánk legmagasabban fekvő tava. A nyugodt környezetben a kacsák is kimerészkednek a sétányra, mert az ide látogató turisták szívesen etetik őket a kihelyezett eledelből. Egy üzemképtelen fúrótoronyból alakították ki az 50 méter magas kilátót, amely a fák között ágaskodik.
Kipihenve hagytuk el a szépen rendezett parkot, és már folytattuk is tovább a bringázást a közeli Mátrafüredre. A mai nevét 1893-ban kapta a hideg vizű fürdőjére utalva, Ótátrafüred mintájára. Sok változáson ment át az évek alatt, de nem állt meg a múltban, mert hatalmas fellendülés érezhető az épületeken és az utcákon is, megtartva különleges mátrai hangulatát.
A kerékpárút hétvégente megtelik bringásokkal és kirándulókkal, ezért óvatos tempót válasszunk.
A gyöngyössolymosi elágazás után már csak pár száz métert ereszkedtünk. A balra tartó úton lekanyarodtunk a szőlők és a hétvégi nyaralók irányába, majd a táblákat követtük. Aszfaltozott úton jutottunk el a Pipishegyre, melynek repülőtere évtizedekig katonai kiképző repülőtérként üzemelt, de napjainkban már csak sport célra használják.
Még néhány pedálfordulat és a Szent Anna kápolna tövében találtuk magunkat, érdekességeket itt olvashatunk róla.
A murvás utat elhagyva a szőlők között kanyarogtunk lefelé Abasárra. Megtankoltuk a kulacsainkat vízzel és nekivágtunk a 6,5 kilométer hosszú markazi útnak. Akinek még kedve és energiája van, érdemes egy rövid kitérőt tenni a tóhoz. A Mátrai Erőmű Rt. víztározója elsősorban ipari célokat szolgál, de az idelátogató vendégeknek szálláshelyet, számos szép látnivalót és szabadidős programokat nyújt.
A markazi római katolikus templom mellett balra fordultunk. A temető végében ráakadtunk a zöld kerékpáros útjelzésre is, innentől kezdve csak ezt kellett követnünk.
Az út minőségére keresni kell a szavakat, talán úgy lehetne megfogalmazni: nyomokban aszfaltot is tartalmaz. Kavicsos és a régi útburkolat váltogatja egymást. Az erdőben már csak a murvás út várt ránk, így innentől csak erre alkalmas kerékpárral lehet haladni.
Csak elvétve láttunk turistaútvonalakat jelző táblákat, ezért nem árt, ha a szemünket nyitva tartva és egy térképpel (GPS készülékkel) kelünk útra. Hármashatártól már közös útvonalon tekertünk a kék jelzéssel, egészen a Várbükk-i elágazásig. Az Ilona-völgybe érdemes egy rövidke kitérőt tenni, ugyanis a zöldes, mohás színű zuhatag, Magyarország egyik legnagyobb szintkülönbségű természetes vízesése. Az odavezető út a patak mellett halad, majd egyre keskenyebbé és kövesebbé válik.
A V alakú sziklafalból csapadékos időben bőséges vízhozam zúdul le, máskor csak éppen csörgedező vízsugár esik a mélybe. Télen a befagyott víz látványa csábítja magához a turistákat. Kb 5-6 kilométeres gurulás után meg is érkeztünk a kiindulópontunkra, Parádra.
A Mátra tartogat még ezernyi látnivalót, ezért hamarosan visszatérünk erre a környékre.
A cikkben szereplő fotók a Magyar Turizmus Média Kft. tulajdonát képezik, azokat interneten, nyomtatott formában, vagy bármilyen más módon megjelentetni, másolni, közölni tilos. A fentiektől eltérni kizárólag a www.bringazas.hu oldal üzemeltetőjének írásos engedélyével van lehetőség.
