Mandulavirágos kerékpártúra Veszprémtől Aszófőig a Koloska-völgyben

Európa Kulturális Fővárosából a Koloska-völgy gyönyörű bringaútjain tekertem Aszófő mandulavirágos pincesorához, útba ejtve egy római temetkezési helyet és a balatonfüredi Jókai kilátót.

Veszprémben még bőszen folynak az építkezések az idei Európa Kulturális Fővárosa programsorozat előkészületeképpen. Kíváncsian várom milyen lesz majd a megújult várnegyed, egyelőre sajnos még le van zárva, így hiába vezetett át az utam a belvároson, nehéz volt átlátni az állványrengetegen.

A várost délnyugati irányban, a Balatonfüred felé tartó 24-es számú kerékpárúton hagytam el.

 

Nem kellett túl messze tekernem ahhoz, hogy az első nevezetességbe botoljak. Nemesvámos határában, egy véletlenül megpillantott tábla iránymutatását követve jutottam el ahhoz a római kori síremlékhez, ami a közeli villagazdasághoz tartozott egykor, a II. században temetkezett ide négy generáción keresztül egy gazdag család.

A fákkal szegélyezett ösvényen a közútra visszatérve Veszprémfajsz felé vettem az irányt. A falu után nem sokkal az autók által is használt útról jobbra letérve indul a 246-os számú kerékpárút, ami a Koloska-völgyet szeli át. Egy ideig a főút közelében halad az ösvény, azonban hamarosan eltávolodik attól, és csodálatos, nyugalmat árasztó erdei földutak hálózatán át fedezi fel a völgy szépségét.

Gyakran bringázom zenét hallgatva, itt azonban ösztönösen megállítottam a lejátszási listát, hogy halljam az erő minden neszét. Nemcsak azért, mert egy korábbi váratlan találkozás folytán kissé tartottam a vadaktól, de azért is, mert csak minden érzékemet használva élhetem át igazán az erdőt. A fák közé kicsit visszalopakodott a tél, hideg földszagban tekerek el pár vadászles mellett.

Kidőlt fatörzs által eltorlaszolt utat kikerülve a hegyek felől közelítem meg Balatonfüredet. Ebből az irányból még sosem érkeztem Füredre. Néhol technikás, de csodálatos ösvényen száguldok lefelé, a betonútra kiérve hamarosan megérkezem az 1882-ben felfedezett különleges Lóczy Barlanghoz. Sajnos ezúttal nem jutok be a 150 méter hosszú vájatba, tovább ereszkedem a lejtőn lefelé.

Balatonfüred határába érkezve kinyílik előttem a táj, mögöttem a hegyoldalban látszik az erdő, amit nemrég hagytam el, tetején a fák közül kikandikál a Jókai kilátó, előttem a Csodálatos Balaton terül el. A Papsokai templomromhoz érkeztem, ami feltehetőleg már a 11. században is állt. Ezt a látványt megpillantva jövök rá, hogy annyira élvezhettem a lefelé gurulást, hogy elfelejtettem megállni a kilátónál. Úgy döntök, hogy visszamászom, de ezúttal a város felől. Meredek lépcső vezet a kilátó előtt a hegygerincen álló hatalmas kereszthez. Itt megpihenek egy kicsit, aztán a hegyi ösvényeken folytatom a kilátóig.

Aprócska toronynak tűnik kívülről, de a (szinte már létrának számító) meredek lépcső tetején elképesztő kilátás fogad: A Tihanyi félsziget, a Balaton-felvidék hegyoldalai és persze a Balaton, téli szabadságát töltő, lustán csillogó vize. Alig tudok betelni a látvánnyal, de már kezd későre járni, ideje továbbindulni.

Füredtől hol egy rázós földúton, hol pedig egy (más szempontból rázós) úton tekerve érkezem az aszófői pincesorra. Már messziről kiszúrom azokat a fehér-rózsaszín lombkoronákat, amik egyértelműen jelzik, hogy eljött a mandulavirágzás ideje. Keszthely irányába lebukik a nap a láthatáron, én pedig ott állok ebben a kora tavaszi balatoni képeslapban, a bringámmal kettesben, a szőlősorok mellett, a legszebb arcukat mutató mandulafákkal körbeölelve.

Az út ezúttal itt ér véget, leszállt a sötét. Akinek ennyi kaland nem lenne elég, innen a szélrózsa minden irányában folytatható a túra. Pár perc gurulásra vagyunk a balatoni bringakörúttól, visszatérhetünk Veszprémbe, eltekerhetünk Tapolcára, sőt, Tihanyon keresztül könnyen elérhető a déli part is.

Adatok és letölthető térkép / gpx:

  • Táv: 32 km, szint: 260 méter, idő fotózással: 3,5 óra, nehézség: közepes
  • Letölthető GPX fájl az útvonalról IDE KATTINTVA

 

 

A cikkben szereplő Lapierre e-crosshill 5.2 elektromos kerékpárt a tószegi Accell Hunland Kft., Magyarország legnagyobb kerékpár összeszerelő gyára biztosította. A vállalat az elektromos kerékpárok fontos szállítója Európában, ahol bevétel tekintetében piacvezető. A holland Accell Group nemzetközi kerékpárgyártó cég hazai leányvállalatát Magyarország 100 legnagyobb vállalata között tarják számon. A cégcsoport legismertebb márkái: Batavus, Sparta, Koga, Ghost, Haibike, Winora, Sinus, Raleigh, Diamondback, Lapierre, Tunturi, Atala.

Az Accell Group 15 országban – köztük Hollandiában, Németországban, Franciaországban, Törökországban, Kínában – közel 3300 főt foglalkoztat és több mint 80 országban értékesíti termékeit. A csoport vezető szerepet tölt be a kerékpárok, kerékpár-alkatrészek és -kiegészítők közép- és felsőkategóriás szegmenseiben Nyugat-Európában, és az Egyesült Királyságban.

Kövess minket Instagramon!

Kövesd Instagram oldalunk a legfrissebb fotós tartalmakért!