Világkörüli kerékpártúra Zalában: Hévíz, Keszthely, Zalaszántó, Balaton

Egy szelet India, egy csepp Törökország és a magyar barokk – Úgy jártam be a fél világot, hogy közben el sem hagytam Keszthely környékét. Egy elképesztően sokszínű és izgalmas kört bringáztam a zalai dombokba, Zalaszántótól a Balatonhoz, és vissza.

Állok a sztúpa lábánál, csíp a hideg. Voltam már itt. Persze, Shey vagy Stok falu lehet ez Ladakh-ban. Vagy a darjeelingi japán szentély? Jön valaki. Ösztönösen elindul a kezem a homlokom elé, és majdnem ki is mondom a ladakh-i köszönést. Aztán rápillantok az őszi fákra, valami nem stimmel. Ez mégsem lehet a Himalája, ott nem nőnek ekkorára.

– Jó napot kívánok! – Mondja végül a szám. Hát persze. Elcsépelt fogásnak hangzik ez, de egy pillanatra tényleg nem tudtam hol vagyok. Illetve nem pontos így. Egy pillanatra tényleg ott voltam újra Indiában. A fejem fölött zizegtek az imazászlók és újra rám nehezedett a hegyek monumentális nyugalma. Vannak helyek, amik minden hiten felül állnak, és tagadhatatlan a varázsuk. A zalaszántói béke sztúpa ilyen.

Kicsit sietve érkeztem, tudtam, hogy hosszú nap áll még előttem. A mászástól lihegve lepattantam a bringáról, és rögtön fotózni kezdtem. A kijelzőt nézve nem vettem észre egy gyökeret, és teljes lendületből elvágódtam a földön. Annyira végtelenül banális volt ez, hogy nem bírtam ki nevetés nélkül. Úgy éreztem magam, mint a tanítvány, akit kérdésére válaszul a zen mester felpofoz. Ott maradtam ülve, ahova estem. Letettem a gépet, és csak néztem egy kicsit elcsendesedve.

A sztúpától lefelé az orromba húzom a csősálat, egy gyönyörű bükkösön keresztül vezet a murva út.

Nem nagyon kell ennél több a jó kedvemhez. Egy erdőszélre érek, vadász les, télszag. Egy ideig a kék túra jelzéseit követem, összebiccentünk a túrázókkal. Teszek egy félkört a Tátika körül, majd dél felé fordulok. Erdei bringaút vezet Várvölgy és Vállus felé. Egy rövid aszfaltos szakasz után újra a kavics ropog a kerekek alatt. Egy hirtelen ötlettől vezérelve letérek egy alig kivehető ösvényre, ami az erdőn át a Köves tetőre visz. Pár perccel később átkozom a döntésemet a kegyetlenül meredek kaptatón, de aztán nagyon hálás vagyok érte felérve. Gyakran van ez így, de ez a mászás különösen borsos árat kért a megérkezés öröméért. Teszek egy kis kört a tetőn, látom, hogy lett volna egyszerűbb út is. Sebaj, ugyanarra gurulok vissza.

Hosszan ereszkedem, Kerek hegy, Nagymező, Festetics kilátó. Egyszer csak kinyílik előttem a tér, és ma már másodjára állok valami előtt, ami megszédíti az érzékelésemet. Vízmosások szabdalta kőformációk, meredek szirtekbe kapaszkodó növények. Mikor utoljára láttam ezt a tájat, még Törökországban, Kappadókiában volt. Teljesen váratlanul ért a gyenesdiási régi kőbánya drámai látványa, alig bírok tőle elszakadni.

Vonyarcvashegyen komoly mulatságokba futok bele, de itt már nem időzhetek sokáig. Kigurulok a Balaton partra, Keszthelyig a bringa kört követem. Bekapok egy gyors ebédet, a Festetics kastély tornyára pillantgatok fel közben, a sétáló utca végén magasodik. Gyerekként jártam itt utoljára. A kastélykertben állok és belátom, hogy túl sokat terveztem a mai napba. Legszívesebben bemennék felfedezni, de tudom, hogy alig másfél óra múlva teljesen be fog sötétedni.

Széles, fákkal szegélyezett bringaösvény vezet Hévízre. Lassan száll fel a gőz az ikonikus fürdő épület mögött a tóról. Körülötte rozsdabarna fasor, benne kényelmes karcsapások.

Karmacs felé a fák között már fejlámpát kapcsolok. A falu után a főútról letérve még bevállalom az erdei ösvényt. A sűrűben már igazán sötét van, valami ösztönös félelem jár át, belekiáltok néha a bokrokba, csak hogy a vadak is tudják, hogy itt vagyok. Megkönnyebbülve érek ki Rezibe. Megállok még a domb alatt, de nem vágok már neki a mászásnak a várhoz. Ezt igazán bánom, győzködöm magam, hogy úgysincs már értelme, leszállt a köd is, pokoli a hideg, és az a kutya sem tágít az utamból. Legalább van miért visszajönnöm. Zalaszántóig egy fénybuborék vagyok csak, nincs más, csak én és a pedálcsapások. Beteszem a biciklit az autóba, kezemet dörzsölgetve hosszan ülök még ott. Havazni kezd. Hitetlenkedve böngészem a térképet, hogy hogyan férhetett ennyi nyolcvanhét kilométerbe. Ha ezen a télen ilyen túrák várnak rám, állok elébe.

Adatok és letölthető térkép / gpx:

  • Táv: 87 km, szint: 1240 méter, idő fotózással: 8 óra, nehézség: haladó
  • Letölthető GPX fájl az útvonalról IDE KATTINTVA

A cikkben szereplő Haibike elektromos kerékpárt a tószegi Accell Hunland Kft., Magyarország legnagyobb kerékpár összeszerelő gyára biztosította. A vállalat az elektromos kerékpárok fontos szállítója Európában, ahol bevétel tekintetében piacvezető. A holland Accell Group nemzetközi kerékpárgyártó cég hazai leányvállalatát Magyarország 100 legnagyobb vállalata között tarják számon. A cégcsoport legismertebb márkái: Batavus, Sparta, Koga, Ghost, Haibike, Winora, Sinus, Raleigh, Diamondback, Lapierre, Tunturi, Atala.

Az Accell Group 15 országban – köztük Hollandiában, Németországban, Franciaországban, Törökországban, Kínában – közel 3300 főt foglalkoztat és több mint 80 országban értékesíti termékeit. A csoport vezető szerepet tölt be a kerékpárok, kerékpár-alkatrészek és -kiegészítők közép- és felsőkategóriás szegmenseiben Nyugat-Európában, és az Egyesült Királyságban.

Kövess minket Instagramon!

Kövesd Instagram oldalunk a legfrissebb fotós tartalmakért!