E-bike túra kilátóról kilátóra a Budai-hegyekben

A budai rakpartról indulva fedeztem fel a csodás budai panorámát, és még a várost sem kellett elhagynom.

Ezúttal a Budai hegyekbe indultam, azok közül sem a legmerészebb, de annál látványosabb célpontot, a Hármashatár-hegyet tűztem gps végre.

Klasszikus kerékpáros dilemmával szembesültem az elmúlt napokban. Mostanában rendezték a marokkói bringás eseményt, ami már régóta a bakancslistámon van, az Atlas Mountain Race-t. Ez egy különösen kemény bikepacking kihívás Észak-Afrika leggyönyörűbb vidékein. Az internet általam látogatott zugai tele vannak motiváló bringás történetekkel és elképesztő tájakkal. Ilyenkor mindig kedvem támad azonnal nyeregbe ülni, és belehajtani a naplementébe. A probléma csak az, hogy mostanában rendes fagyokkal, és havazással kínálja meg a tél a magyar bringásokat. És persze én is írtam már számtalanszor arról, hogy nincs rossz biciklis idő, csak nem megfelelő felszerelés, de azért mikor nap mint nap motivációt kell ehhez találni, néha meginog az ember.

Éppen én is meginogni készültem, mikor kaptam kipróbálásra egy Haibike CF SE elektromos mountain bike-ot, egy (legjobb értelemben vett) kerékpárszörnyeteget, amit szimplán bűn lett volna nem azonnal meghajtani. Sapka, sál, kamásli, duplagatya. Budapestről indulok.

És bár meg nem inogtam, próbáltam egy közeli, nem túl hosszú útvonalat tervezni, de mégis valami mountain bike-hoz méltót. Szerencsére a főváros környéke hemzseg az ilyen útvonalaktól, konkrétan a parlamenti panorámás rakparti bringaúttól alig fél órás tekerésre már olyan erdei utakon találhatjuk magunkat, ahol mintha sosem járt volna előttünk más. Indulhatunk a Pilis felé, a Budai-hegységbe, de igazából a szélrózsa bármilyen irányába egy könnyen elérhető biciklis kalandért.

Én ezúttal a Budai hegyekbe indultam, azok közül sem a legmerészebb, de annál látványosabb célpontot, a Hármashatár-hegyet tűztem gps végre.

Aztán persze – ahogy az lenni szokott- a lelkesedés tovább vitt. A budai rakparton tekertem egy ideig, onnan aztán letértem a Margit-szigetet kb. megfelező Szépvölgyi útra, ahol azonnal emelkedni kezd az út felfelé. Persze gondolhatnánk, hogy ebike-kal ez csalás, és hogy erőfeszítés nélkül lehet az ilyen hegycsúcsokra teleportálni, és őszintén szólva gyakran éreztem így én magam is, amikor elhúztam néhány felfelé teperő bringás mellett, de azért az igazság nem ilyen egyszerű. Egyrészt még ebike-kal is igencsak izzasztó, sportértékű teljesítmény a hegymászás, másrészt pedig én nem csalásnak, sokkal inkább egy lehetőségnek tekintem az elektromos rásegítést. Mégpedig azért, mert a technika olyanoknak is megadhatja a bringázás örömét, akik alapvetően nem biztos, hogy nekiállnának a Hármashatár-hegynek egy szabad téli hétköznap reggelen, ez pedig szerintem sehogy sem lehet rossz. Gyakorlott bringások előtt pedig olyan új utakat, terepeket nyit meg, amiket egy sima bringával nem biztos, hogy bevállalnának.

A Szépvölgyi út Virág Benedek utcává változik, amelyet felfestett kerékpárút szegélyez. Ezen tekerve hamarosan a Mátyás-hegy körüli barlangokhoz értem. Tettem egy rövid kitérőt a Pál-völgyi barlangrendszer felé, ami amellett hogy az ország leghosszabb barlangja, magában foglalja a legviccesebb nevű, Harcsaszájú-barlangot is és tele van izgi látnivalókkal, van benne színházterem és „Meseország cseppkő képződmény” is. Szuper lett volna meglátogatni, de most bringázni jöttem és nem barlangászni.

A Hármashatár-hegyi úton folytattam a mászást, el-elkalandozva az aszfaltról a közeli ösvények irányába. Az összesen hat kilométeres, egyenletes emelkedő megkéri az árát a csodálatos budai panorámának. Az utolsó forduló után meredek füves domboldal tetején tűnik fel az izgalmas, egyedi struktúrájú Guckler Károly-kilátó, ami a Hármashatár-hegy 495 méteres csúcsán egy második világháborús légvédelmi ütegállás helyén épült.

Ez egy kisebb biciklis találkozóhely is. Sorban érnek fel ide az izzadt homlokú bringások, elcsevegünk a környék legjobb útvonalairól, aztán szótlanul gyönyörködünk a tájban. Egy pár perc után esni kezd a hó, lassan rám fagy a kabát is, úgyhogy itt az ideje továbbállni.

Megszenvedem a gurulást, a keményre fagyott arcom könyörög egy szünetért, megállok egy kávéra Pasaréten, amitől aztán annyira visszatér a bátorságom, hogy úgy döntök, nekiállok még egy hegynek, célba veszem a Nagy-Hárs-hegyi kilátót. Egy jó ideig a Budakeszi úton haladok felfelé, ami őszintén szólva nem egy nagy élmény a délutáni forgalomban bringával, úgyhogy az első adódó lehetőségnél letérek az úttal párhuzamos ösvényre. Hamarosan felérek a Szépjuhásznéhoz, ahol a gyerekvasút sinein átkelve csodás erdei világ fogad, alig hiszem el, hogy párszáz méterre mögöttem dübörög a fővárosi délután. Ez a mászás aztán végképp nem viccel, de minden perce megéri. Néha tolva, néha tekerve érkezem meg a Kaán Károly kilátóhoz.

Ami a Guckler-kilátóhoz képest egy jóval klasszikusabb építmény, de minden sokat látott lépcsőfoka tele van igazi erdei romantikával. A 454 méter magas csúcson található kilátó tetejéhez jópár szintet kell megmászni, de végül a közeli János-hegyhez hasonló, elképesztő körpanoráma tárul elém, ráadásul itt sokkal könnyebb kettesben maradni a tájjal, és még hetven méterrel magasabb is, mint az Erzsébet-kilátó. Próbálom kiszúrni a távolban a város jól ismert pontjait, teszek néhány kört a környék ösvényein, amíg a hideg nem emlékeztet ismét, hogy jobb mozgásban maradni. A Nagy-Hárs-hegyet félig megkerülve indulok vissza a város felé, és közben meleg teákról és forró fürdőkről ábrándozom.

Nemsokára ismét a rakparton találom magam azzal a (már sokszor megszerzett) tanulsággal, hogy a város határain belül is elképesztő bringás kalandokat lehet találni.

Adatok és letölthető térkép / gpx:

  • Táv: 27 km, szint: 691 méter, idő fotózással: 3 óra, nehézség: közepes
  • Letölthető GPX fájl az útvonalról IDE KATTINTVA

 

A cikkben szereplő Haibike CF SE elektromos kerékpárt a tószegi Accell Hunland Kft., Magyarország legnagyobb kerékpár összeszerelő gyára biztosította. A vállalat az elektromos kerékpárok fontos szállítója Európában, ahol bevétel tekintetében piacvezető. A holland Accell Group nemzetközi kerékpárgyártó cég hazai leányvállalatát Magyarország 100 legnagyobb vállalata között tarják számon. A cégcsoport legismertebb márkái: Batavus, Sparta, Koga, Ghost, Haibike, Winora, Sinus, Raleigh, Diamondback, Lapierre, Tunturi, Atala.

Az Accell Group 15 országban – köztük Hollandiában, Németországban, Franciaországban, Törökországban, Kínában – közel 3300 főt foglalkoztat és több mint 80 országban értékesíti termékeit. A csoport vezető szerepet tölt be a kerékpárok, kerékpár-alkatrészek és -kiegészítők közép- és felsőkategóriás szegmenseiben Nyugat-Európában, és az Egyesült Királyságban.

Kövess minket Instagramon!

Kövesd Instagram oldalunk a legfrissebb fotós tartalmakért!