A Bakony árnyékos, hűs erdei a nagy melegben is bringázásra csábítanak. Egy hosszabb, 65 km-es útvonalat ajánlunk, amely érinti a Magas-Bakony gyöngyszemeit.

A várható nagy meleg miatt korán terveztünk indulni, de reggel leszakadt az ég, ezért végül egészen 9-ig csúsztattuk a startot. Utána persze gyorsan melegedett 30 fok fölé. Ennek ellenére nem volt hőség, az erdőben tökéletes idő volt. Bár a túra több települést is érint, ezek inkább az elején és a végén vannak, így rendesen föl kell készülni folyadékkal és élelemmel.

Borzavárról indultunk és nagyon hamar Porvára értünk, ahol akár meg is állhattunk volna egy kávéra, mégis egyhangúlag a továbbhaladás mellett döntött a csapat, hisz még épp, hogy csak nekivágtunk az útnak. Porva után a Hódos-ér mentén egyértelműek voltak a hajnali zuhé nyomai; nem is tudtuk kerülgetni a sarat, többször át is hajtottunk rajta. Viszonylag rövid szakasz volt ez, így mindenki élvezte a csúszkálást. Egyből utána egy kaszálatlan mezőt szeltünk át, a magas fű még igencsak nedves volt, tehát meg is tisztultunk, illetve tettünk a reuma ellen is, ugyanis csalán akadt bőven.

1 / 15

65 kilométeres ebringázás a Magas-Bakony gyöngyszemeit érintve

FOTÓ: bringanatura

FOTÓ: bringanatura FOTÓ: bringanatura FOTÓ: bringanatura FOTÓ: bringanatura FOTÓ: bringanatura FOTÓ: bringanatura FOTÓ: bringanatura FOTÓ: bringanatura FOTÓ: bringanatura FOTÓ: bringanatura FOTÓ: bringanatura FOTÓ: bringanatura FOTÓ: bringanatura FOTÓ: bringanatura FOTÓ: bringanatura

A kezdeti izgalmak után egy bakonyi „sztrádára” fordultunk rá, amiről csak a kék hegy kedvéért tértünk le. 600 m fölötti csúcs ez, de teljesen nem lehet fölmenni. A gerincére vezető út azonban annál élvezetesebb. Analóg bringával is tekerhető, de a köves, helyenként vízmosta technikás emelkedőn jól jött azért a rásegítés.

Van itt a közelben egy romjelzés, ami a Kék-hegyi földvárhoz vezet. Természetesen nem hagyott nyugodni a kíváncsiságom és már meglátogattam, de most ezt kihagytuk: Igazából épp csak látszik valami a sáncból, valamint az oda vezető út is nagyon meredek, így kicsit macerás lekötni a bicikliket. Szerencsére azért a nyughatatlanok találnak erre kínálkozó fát bőven.

Innen a Bakony csúcsának vettük az irányt. A Kőris-hegy ebből az irányból nehezebben adja meg magát, de ez is tekerhető, egyedül a magas aljnövényzet okoz diszkomfortot, de szinte említésre sem méltó ez a pár száz méter, és amúgy is van két keréknyom, csak benne kell maradni.

3 / 15

65 kilométeres ebringázás a Magas-Bakony gyöngyszemeit érintve

FOTÓ: bringanatura

Kilátó, a nagy golflabda megtekintése, rövid pihenő, szendvics, majd jött egy eleinte aszfaltos, utána kiváló murvás 10 km-es gurulás. Nagyon hamar Huszárokelőpusztán találtuk magunkat, ahonnan a bakonyi Gyilkos-tóhoz, a Hubertlaki-tóhoz kerekeztünk. Elgurultunk a Forrasztókői exótakert mellett. Aki tökéletes nyugalomra vágyik különlegesebb növények között, annak mindenképpen érdemes tennie itt egy sétát. Bringát nem lehet bevinni, de a kerítéshez láncolható. A kertben Magyarországon nem őshonos fajok kerültek telepítésre, (egyébként az országban több helyen is), hogy igazi erdei környezetben követhessék nyomon az itthon meghonosítani kívánt fajokat, fejlődésüket.

A tóhoz közeledve megnéztük az éppen száraz Hubertlaki-forrást egészen a kulcsosház közelében, és már elő is tűntek a vízből kiálló fatörzsek. A tó mesterséges, itatónak „készült” elárasztással, így maradtak benne a fák.

7 / 15

65 kilométeres ebringázás a Magas-Bakony gyöngyszemeit érintve

FOTÓ: bringanatura

Nagyjából féltávon voltunk ekkor, kellemes széles erdészeti utakon és rövid járatlanabb emelkedőn értük el a Régi Franciavágási kisvasút nyomvonalát a Vörös János-séd partján. A hajdani síneket hét kilométer hosszan követtük, többször sziklákba robbantott átjárókon és töltéseken tekerve. Igazán nagy élmény lehetett itt kisvasútazgatni. Apropó kisvasút! Bakonybél és a Hubertlaki kulcsosház közelében is találkoztunk gyerekzsivajtól hangos kisvonattal, igaz ez sima kerekeken gördült.

Közeledtünk Bakonybélhez. Dombok, hegyek övezik a már 1083-ban írásban említett települést, amely története összefonódott a bencés monostoréval, ahol finom söröket is kóstolhatunk. A kék jelzésen egy mészégető kemence közeléből nagyon jó kilátás nyílik Bakonybélre, valamint a szemközti domboldalra is, ahonnan később, az Erzsébet-kilátóból, ismét a nyugodt, nekem alpesi falu hangulatát árasztó Bakonybélen és környezetén legeltethettük szemeinket.

9 / 15

65 kilométeres ebringázás a Magas-Bakony gyöngyszemeit érintve

FOTÓ: bringanatura

Előtte azonban megnéztük a Szentkút kápolnát, és a monostor mellett egy kellemes jeges kávé mellett pihentünk rá az utolsó 15 km-re.

11 / 15

65 kilométeres ebringázás a Magas-Bakony gyöngyszemeit érintve

FOTÓ: bringanatura

A fagyizó nincs a térképen, de könnyű megtalálni a Füsti söröző mellett. Gyönyörű a berendezése. A kilátó után a Kőris-hegyre is vezető aszfalton kezdtünk finoman emelkedni.

12 / 15

65 kilométeres ebringázás a Magas-Bakony gyöngyszemeit érintve

FOTÓ: bringanatura

Jó pár km-es szakasz ez, és így fölfelé volt végre időm a gyönyörű, fák között rejtőző, néha óriási sziklákat is megfigyelni az út mentén. Egy nagyon mezőn átvágva értük el Szépalmapusztát, ami valójában csak egy szálloda, lovarda.

A mező csúcsáról búcsúpillantást vethettünk az 1975-ös radarra, ami a polgári légteret ellenőrzi. Szépalmapusztát egy pici arborétumon átkelve hagytuk el. Érdemes áttolni ezen a bringát és megismerni pár új fafajt, biztosan mindenki talál újdonságot. Innen már aszfalton gurultunk vissza az autókhoz.

15 / 15

65 kilométeres ebringázás a Magas-Bakony gyöngyszemeit érintve

FOTÓ: bringanatura

Szuper útvonal ez, akkor is élmény, ha már sokszor járt erre az ember. A Bakony erdeinek különleges hangulata van, engem mindig mélységes nyugalom jár át itt kerekezve, vagy izgalmas szurdokokban sétálva.

• Strava link az útvonalhoz ide kattintva elérhető

Ha ti is szívesen teljesítenétek ezt a túrát, keressétek a bringanaturát!