Gravel bringázás Velencéről a Pákozdi-ingókövekhez

Velencéről a Bence-hegyi kilátót útba ejtve gyönyörű erdei ösvényeken kalandozva bringáztam a Pákozdi ingókövekig, majd onnan a tó déli partján Gárdonyig egy drámai naplementében.

A 28 kilométeres, kifejezetten látványos kerékpártúra ajánlott minden kerékpáros számára, gravellal vagy montival.

Egy üres hajnali metrókocsi, egy vidámpark záróra után, egy homokos strand a holtidényben: van valami végtelen nyugalma ezeknek a helyeknek számomra. A velencei strandon állok lábamat átvetve a vázon. Nincs egy teremtett lélek sem itt rajtam kívül.

Pedig ahogy a lábadozó koratavaszi nap kicsit átmelegíti a tónak háttal sorakozó műanyagszéksort, pislákolni kezdenek azok a neuronok az agyamban, amik nyári emlékeket tárolnak. Jártam már itt egy irdatlan meleg augusztusi bringatúrán is évekkel ezelőtt, akkor fokhagymás lángosszag keveredett bluetooth hangszórókból szivárgó, eleve feledésre gyártott nyári slágerekkel. Ácsorgok kicsit ebben a vákumban, aztán útnak indulok.

Pár kilométeren át a tómenti bicikliutat követem, aztán egy bátor jobbkanyarral megkezdem a bence-hegyi mászást. Rövid, de meredek emelkedő vezet fel a szokatlan formájú kilátóhoz. Mint egy hatalmas megkövesült babcsíra, vagy széltől hajladozó fa, úgy áll a dombtetőn ez az egyedi betonépület.

Egy nyolcvanas években elbontott olajfúrótorony helyén épült a kilátó 2018-ban. Egy ötszázasért megmászhatjuk a húsz méteres tornyot, és egy pillantással befoghatjuk az egész Velencei-tavat, a Budai-hegységet, sőt, tiszta időben még a Bakony is látszik.

A kilátó után igazi gravel paradicsom következik. Nekivágok a Velencei-hegységnek.

 

A János-hegy és a Sor-hegy felé tekerek lassan emelkedve hol a nyílt domboldal murvás útjain, hol a gyönyörű egynyomvonalú erdei ösvényeken kijelölt bringaúton. Egy apró patak völgyében kanyargok egy darabig, majd ismét egy nyílt fennsíkhoz érkezem. Egyre gyakrabban tűnnek fel itt-ott elszórt szikladarabok. Mintha egy óriás gyömöszölte volna őket a lyukas zsebébe valamikor és onnan potyogtak volna ki mindenhová. Ez a zseblyuk egyre csak tágulhatott, mert tovább haladva egyre sűrűbben és egyre nagyobb sziklákat szúrok ki.

A 300 millió éves Pákozdi ingókövekhez érkeztem.

 

Ezek a rejtélyes sziklaképződmények évszázadok óta foglalkoztatják a látogatókat, geológusokat, történészeket. Keletkezésükről, esetleges szakrális jelentőségükről megoszlanak a vélemények. A kövek összetétele eltér a környék kőzeteitől, ezért néhányan emberi beavatkozást sejtenek a létrejöttük mögött, míg mások szerint vulkanikus tevékenység eredménye ez a különös táj. A 300 millió éves, erősen lepusztult Velencei-hegység hazánk egyetlen gránit alapkőzetű hegysége, így az Magyarország földtani értelemben vett legöregebb tájegysége. A legérdekesebb képződmények nevet is kaptak: például Kocka-kő, Gomba-kő, Kis-Cipó, Oroszlán-kő, Pandúr-kő.

Egyes darabok csak az élükkel támaszkodnak az alattuk lévő sziklákon, amelyeken el is mozdulhatnak anélkül, hogy eldőlnének, ezért nevezik őket ingóköveknek.

Ilyen formációk csak egy bizonyos fajta, durvaszemű, minden irányban egyformán hasadó, tömbökben elmálló gránitból keletkeznek, és Magyarországon csak a Velencei-hegységben találhatók. Akár hiszünk a csodákban, a legendákban, vagy hihetetlennek hangzó őstörténeti fejtegetésekben, akár nem, egy biztos: a pákozdi ingókövek lenyűgöző látványt nyújtanak.

A Gránit tanösvény jeleit követve elvileg minden képződményhez eljuthatunk, azonban ezek a jelzések nem mindig egyértelműek, ezért nem árt előre felkészülni, és térképet követve járni be a nevezetes sziklákat.

A környékbeli csúcsok mögött lenyugvó nap átszínezi a sziklákat, és lent a Velencei-tavat. Egy magaslatról körbenézve mélyen beszívom a mozdulatlan táj nyugalmát. Itt az ideje továbbállni, ha még nagyjából világosban szeretnék látni valamit a tóból is. Pár perc alatt beérek Pákozdra, ahonnan Gárdony felé folytatom az utat. A tó déli partjáig az autóúton tekerek, alig van forgalom, úgyhogy nem bánom. Innentől végig kerékpárút vezet a tóparton. Lassan rámsötétedik. Gárdonyban még kigurulok a partra fotózni, mielőtt vonatra szállnék Budapest felé. Bár még igencsak az elején járunk, de érezhetően tavaszodik. Hálás vagyok az egyre nyúló nappalokért, és az egyre kevésbé fázó végtagokért.

Adatok és letölthető térkép / gpx:

  • Táv: 28 km, szint: 300 méter, idő fotózással: 3,5 óra, nehézség: közepes
  • Letölthető GPX fájl az útvonalról IDE KATTINTVA

 

A cikkben szereplő Lapierre e-crosshill 5.2 elektromos kerékpárt a tószegi Accell Hunland Kft., Magyarország legnagyobb kerékpár összeszerelő gyára biztosította. A vállalat az elektromos kerékpárok fontos szállítója Európában, ahol bevétel tekintetében piacvezető. A holland Accell Group nemzetközi kerékpárgyártó cég hazai leányvállalatát Magyarország 100 legnagyobb vállalata között tarják számon. A cégcsoport legismertebb márkái: Batavus, Sparta, Koga, Ghost, Haibike, Winora, Sinus, Raleigh, Diamondback, Lapierre, Tunturi, Atala.

Az Accell Group 15 országban – köztük Hollandiában, Németországban, Franciaországban, Törökországban, Kínában – közel 3300 főt foglalkoztat és több mint 80 országban értékesíti termékeit. A csoport vezető szerepet tölt be a kerékpárok, kerékpár-alkatrészek és -kiegészítők közép- és felsőkategóriás szegmenseiben Nyugat-Európában, és az Egyesült Királyságban.

Kövess minket Instagramon!

Kövesd Instagram oldalunk a legfrissebb fotós tartalmakért!