Úszóláp, hajómalom: Duna-parti kerékpártúra Budapestről Ráckevére

Drámai egek alatt követtem a fagyos Dunát Ráckevéig a Csepel-sziget mentén. Kelenföldről indulva csorogtam délnek a folyóval festői partokon a vizek városáig.

Karácsonyi vásárok, forralt bor gőze kavarog a város fölött. Tenyerüket dörzsölő emberek toporognak a buszmegállókban. Gyerekek köröznek rögtönzött jégpályákon, bringások húznak rétegre réteget és bánják meg 15 perc után, hogy nem fektettek be abba a téli kamásliba.

A pályaudvartól az Etele út menti kerékpárúton indulok a Duna part felé, a Szerémi útra fordulva alig érzem már a lábujjaimat. „Na, jó hosszú egy nap lesz ez…” – gondolom magamban, de aztán kiérek a Duna-parti bicikliútra Albertfalván és el is feledkezem a hidegről. Meglepően napos kora délután csillog a víz fodrokon, észak felé látszik még a Rákóczi híd, mellettem a Csepel-szigetcsúcs.

A Hosszúréti patak lassan csorog a Dunába, átgurulok a kis hídon a DunaFok szabadidőparkba. Ismerős ez a partszakasz, bár életem leghosszabb négy évével ezelőtt bicikliztem erre utoljára. Akkor mindenfelé kavargó gondolatoktól ködös aggyal úgy hagytam magam mögött Budapestet, hogy tudtam, évekig nem látom majd viszont. És bár életek teltek el azóta, szinte összefolyik az a túra ezzel a maival. Furcsa dolog az idő és az emlékezet.

Követem tovább a folyót, az Ártér utcából visszafordít egy útépítés, a régi Budafoki Papírgyárra utaló Gyár utcán folytatom a Hárosi-Duna partig. Itt megállok egy kicsit. A nap csillog a jéghártyán, átszűrődik a levelek között. A fotózásommal felébresztek egy csapat morcos kacsát. (Vajon hogy bírják ilyen jól a hideget?) Gyönyörű kis ösvény vezet a parton a Deák Ferenc híd felé.

Méltóságteljesen széles itt a Duna, áttekerek fölötte, Szigetszentmiklós felé folytatom. Itt meg kell állnom egy lábolvasztó kávészünetre, mielőtt felgurulok az Eurovelo 6-os bringaútra a Ráckevei-Duna partján, amely közismert szép nádasairól, úszólápjairól, facsoportjairól, erdőfoltjairól. Az Alsó-Bucka homoki, löszös területeiben az emberi beavatkozás is teremtett olyan természetszerű életteret, amely fokozatosan belesimult a természetbe, és a környékbeli növények és állatok is meghódították, így mára jelentős természeti értéket jelent. Ezt az egyedi vízivilágot ismerhetjük meg az úszólápi tanösvényen. A láp növényzetét nagyrészt nád, sás, és gyékény alkotja, amelyeknek erős, jól sarjadó gyökérzete van. Ez a gyökérrendszer az évről évre termelődő és elszáradó növényi részeket megköti és behálózza, egy vízben lebegő, korhadó növénytakarót hozva létre, ez az úszóláp.

A nádasokba parkolt csónakokkal övezett part mentén gurulok a Taksony vezér hídig, amelynek túloldalán egy meredek ösvényen leereszkedem a Duna sorra, és Majosháza felé tekerek. Itt a lemenő nap által festett drámai ég a kis hajóállomásra csalogat. A szórtfelhős ég tükröződik a jéghártyán, az apró kikötő pedig mintha egy Wes Anderson film megelevenedett díszlete lenne, szinte várom, hogy pár egyenruhás kiscserkész természetellenesen kimért párbeszédbe kezdjen mellettem, de nem jár erre senki sem. Hideg van. Megdermed a pára a horgászstégeken, ahogy elhaladok a Szigetszentmártonnal átellenes parton. Ezt nem is bánom annyira, mert néhol még így is dagad a sár a kerekeim alatt, ha nem fagyna, egy-két szakasz bringázhatatlan lenne itt. Enyhébb, nedves időben érdemes a túlparti aszfalt utakat választani.

Elhaladok a Vesszőzátony-sziget és az Angyali-sziget mellett, ez már a célegyenes. Szaporázom a pedálcsapásokat, mert az utolsó napsugarakat már Ráckevén szeretném elkapni. A part menti ösvényről megpillantom az Árpád híd jellegzetes ívét, a városka templomtornyai mögött bujkál a nap. A hídról a kilátás önmagában is költői, de ha ez nem lenne elég, áthaladva a magyar költészet legnagyobbjaitól olvashatunk idézeteket, míg alattunk helyi bácsik horgásznak magas szárú gumicsizmákban.

Ezt az idillt csak fokozni tudja a túlpart romantikája, a hajómalom és a Református templom látványa. A Ráckevei Hajómalom Magyarország utolsó hajómalmának a rekonstrukciója, mely közösségi összefogásnak köszönhetően 2007 és 2010 között épült fel. A malom kialakítása az eredeti írásos emlékek, dokumentumok, fotók, rajzok alapján történt. Az őrlési technológia személyesen is megtekinthető vasárnaponként. Tökéletes hely ez egy naplementére. Innen pont elérem a HÉV-et, amivel egy óra alatt vissza is jutok Budapestre.

Adatok és letölthető térkép / gpx:

  • Táv: 47 km, szint: 260 méter, idő fotózással: 4 óra, nehézség: közepes
  • Letölthető GPX fájl az útvonalról IDE KATTINTVA

Kövess minket Instagramon!

Kövesd Instagram oldalunk a legfrissebb fotós tartalmakért!