Nincs az a bringás, legyen amatőr vagy profi, aki ne kívánt volna már pokolra egy dombot rajta izzadva, vagy esetleg már jóval előtte, a puszta látványától reszketve.

Olyan viszont már jóval kevesebb van, aki akkor is utálja az egészet, amikor már felért és feltárul előtte a mászások végén gyakran bezsebelt jutalom: a kilátás. Hallottuk azt sokszor, hogy az emelkedőben egyetlen jó dolog van, amikor véget ér. Ebben persze van bőven igazság, a teljesítmény élménye az egyik legjobb dolog a mászásban. De vajon lehet-e ez másképp? Megtanulhatjuk-e élvezni azt is, amíg tart? Az alábbiakban összeszedek pár tippet, ami ebben segíthet.

Kezdd kicsiben

Nem kell rögtön nekimenni egy többezres csúcsnak. Ha új vagy a bringázás világában, vagy már csinálod egy ideje, de még mindig utálod a dombokat, szoktasd magad lassan a mászásokhoz. Tervezd meg az útvonaladat előre, például egy olyan alkalmazással, ami mutatja az útvonalon található mászások hosszát, emelkedési szögét, és a megtett vertikális métereket.

Válassz egy olyan útvonalat, amiben egyenletes, nem túl meredek emelkedők vannak. Egy nagy hegy helyett, kezdd egy dombos terepen, ahol rövid mászások után jutalmul rögtön gurulni is tudsz egy kicsit. Erre Magyarországon bőven van lehetőség, itthon akkor vagyunk sokszor bajban, ha egy nagy, hosszú mászást próbálunk találni. Ha pedig hegyes vidéken élsz, és a legelérhetőbb emelkedő egy nagyobb hegy, az is szuper motiváció lehet, ha minden egyes alkalommal kicsit feljebb mászol, egészen addig míg végül teljesen fel nem érsz.

Csináld csapatban

Ahogy a mondás tartja, ha gyorsan akarsz menni, menj egyedül, ha messze akarsz jutni, menj társakkal!

Fogj össze egy hozzád hasonló képességű csoporttal, és nézzetek ki egy dombot! Együtt haladva motiválhatjátok egymást, könnyebben tartjátok a tempót, ha pedig esetleg nem sikerülne, együtt szenvedni is mindig jobb, mint egyedül.

Mászás csapatban a Pilis útjain, fotó: Bringazas.hu

Válassz egy olyan dombot, amire érdemes felmászni

Ha unod már a szokott útvonaladat, vagy a környéken csak olyan magaslatok vannak, amik nem túl motiválóak, például nincs túl szép kilátás a csúcsról, keress valami újat!

Vágj neki egy olyan dombnak, ahol még sosem voltál, vagy amiről tudod, hogy gyönyörű a kilátás, és fogd fel kihívásként, hogy el/feljuss oda. Az ilyen magunk által támasztott célok nagyon motiválók tudnak lenni, és csodálatos érzés, ha sikerül elérnünk őket. Amikor nyaralni, vagy utazni mész, szánj arra egy kis időt, hogy bringával is felfedezhesd a környéket. A bicikli a világ legjobb utazási formája, mert elég gyors ahhoz, hogy viszonylag nagy távolságokat tehessünk meg vele, de elég lassú ahhoz, hogy igazán átélhesd a tájat, ahol utazol. Magyarország is tele van elképesztően látványos túrákkal.

A megfelelő felszereléssel vágj neki

Mint a legtöbb technikai dolog esetében, ha vigyázol az eszközödre, az eszközöd is vigyáz majd rád. Nem csak neked, de a bringádnak is készen kell állnia a kihívásra. Győződj meg róla, hogy van-e elég sebességed, megfelelő méretű lánctányérod az emelkedőhöz. A legtöbb kompakt felszerelésű bringa 34/50-es lánctányérokkal és 11/32-es fogaskeréksorral rendelkezik (a számok a fogaskerekeken található fogak számát jelölik). Ezzel az aránnyal a legtöbb mászásnak bátran nekiállhatunk. Fontos, hogy tartsd karban a bringádat, tiszta, de megfelelően olajozott lánccal indulj, és válassz olyan guminyomást, ami a mászás útviszonyainak megfelelő (alacsonyabb hátsó kerék nyomással, például jobb tapadást érhetsz el felfelé).

Oszd be az erődet

Válassz olyan tempót, amivel nem teszed tönkre magadat már az elején, amit végig bírni fogsz, akkor is, ha ez eleinte egy kicsit lassabb, mint szeretnéd. Hagyj egy kis szuszt a végére, úgy érj fel, hogy még legyen erőd élvezni a kilátást.

Válts nézőpontot, élvezd a pillanatot

Ez valószínűleg a legnehezebben betartható tanács, de ha sikerül, gyökeresen változtathatja meg azt, ahogy a mászásokra gondolsz.

A bringázást alapvetően úgy szoktuk meg, hogy viszonylag nagy sebességgel suhanunk át a tájon, a szél az arcunkba vág, gyorsan forgatjuk a pedált. A távolba nézünk, látjuk ahogy elhúznak a kerekeink alatt a felfestések. A környezetünk érzékelése, ehhez igazodik mikor bringázunk, ezt várjuk el nyeregbe pattanva. Aztán elérkezünk egy dombhoz, és mindez megváltozik. Lelassul a suhanás, megszűnik a menetszél. Ha nem változtatunk tudatosan a perspektívánkon, azon, hogy hogyan és mit figyelünk meg a környezetünkből, csak azt fogjuk észre venni, hogy több erőbefektetéssel lassabban megyünk, ezt pedig nem könnyű fejben elfogadni.

Válts nézőpontot! Hozd közelebb a tekintetedet, figyeld meg azt, ami közvetlenül a bringa körül történik. Ha a távolban tartod a tekintetedet, azt fogod látni, hogy lassan haladsz, de ha közelebb hozod a nézőpontot, látni fogod, ahogy még mindig viszonylag gyorsan fogy az út a gumik alatt. Fogadd el, hogy lassabb vagy, élvezd, hogy így van időd megfigyelni apróbb dolgokat magad körül. Nézz körbe, figyeld meg az útszéli növényeket, a tájat, szívd mélyre a friss levegőt. Felérve a csúcsra hagyj egy kis időt arra, hogy átérezd a teljesítményedet.

Állj meg, nézz vissza, és legyél büszke magadra!