Itthon
Biciklivel a Felső-Tisza kerékpárútjain
Folytatjuk a Felső-Tisza bemutatását, amit legutóbb Szatmárcsekén fejeztük be.
Az előző cikkben néhány szót ejtettünk a szeretett Tiszánkról, és elindultunk onnan, ahol a folyó belép Magyarországra, vagyis Tiszabecsről. Megtekintettük Móricz szülőházát, eltekertünk Tisza és a Túr találkozásához és Túristvándi után Szatmárcsekén zártuk az első felvonást.
Ismét bringára fel, Nagyar és Vásárosnamény közötti természeti értékeket fedeztük fel.
Szatmárcsekétől egy hosszúnak tűnő 7 kilométeres tekerés várt ránk, majd Nagyar határában megálltunk Petőfi fájánál. A Túr partján álló több mint 200 éves fának nagy jelentősége van a magyar költészetben.
Állítólag Petőfi Sándor a fa alatt írta A Tisza című versét. A valóságban inkább az itteni élményekből született meg később Pesten a híres költemény. A vers tökéletes képet mutat a Tisza szabályozása előtti táj vadregényes világáról. Az 1961 óta védett, 6 méteres törzsű, 25 méter magas fát nem kímélte a természet, ugyanis villám sújtotta, tűz égette meg, vihar törte derékba az idős kocsányos tölgyet.
Viszont 1995-ben egy villámcsapás végleg leterítette. Mielőtt teljesen kimúlt volna a fa, a község gondoskodott utódjáról, 1988-ban makkjáról neveltek egy facsemetét, melyet visszaültettek az akkor még élő szülőfája mellé. Innen alig pár száz méterre található a Nagyari Galéria, amelynek három helyiségében három különböző témájú kiállítás látható.
Ismét bringára ültünk, folytattuk volna tovább a tekerést, de még mindig akadt látnivaló Nagyaron. Ki gondolta volna, hogy az országhatártól alig néhány kilométerre ennyi minden várja az ide látogató bringásokat. Kisar felé, a Petőfi utca végén muszáj volt megállunk. Az út egyik oldalán a klasszicista stílusban épült Kende Zsigmond-féle kúria áll.
Vele szemben pedig egy impozáns, felújított épület, a Luby-kastély. A rózsaliget, a szökőkutas, zenélő kertben, a trópusi pálmaház, sőt korábban még szabadon sétáló pávák is emelték páratlan szépségét. Az elmúlt években fontos idegenforgalmi célponttá vált a gyönyörűen újjávarázsolt épület.
A jelenlegi kastélyt 1879-ben építtette klasszicista stílusban Luby Géza és családjával itt élt hosszú éveken át. Az államosítás után általános iskolának használták az épületet. A 2013-ban ismét megnyitották az épület ajtaját és interaktív múzeumot rendeztek be, modern, faszerkezetű pálmaházat, sőt a kialakított, káprázatos rózsakert mágnesként vonzza a turistákat.
Azt hiszem, bőven kitesz magáért Nagyar ennyi látnivalóval, de ideje volt tovább tekerni, a “kistestvéréhez”, vagyis Kisarra. A Szatmári-síkság északi peremén fekvő település a Felső-Tisza bal partján fekszik.
A török időkben a falu sokat szenvedett, sok csata folyt a környéken. A szatmári béke után gróf Károlyi Sándor kapta meg, és az 1900-as évek közepéig végig a Károlyi családé maradt.
A folyó melletti töltésen is haladhatunk, de a Tisza jobb partján találtunk érdekességeket, ezért Tivadar és Tákos felé tettünk egy kitérőt. A Magyar Közlönyben szerepel, hogy a Felső-Tiszán egy új közúti hidat fognak építeni. A Tivadart és Kisart összekötő híd az 1969-ben épült régi híd helyén jön létre, közel másfél méterrel magasabban a korábbi legmagasabb vízállásnál.
A beruházás finanszírozása érdekében 2021-re 330 millió forintot biztosít az állam a költségvetésből. Tiszamogyorós és Lónya közötti átkelőnél is felújítások várhatóak. Ahogy áttekertünk a hídon, máris megálltunk a település legmagasabb pontjánál. A harangláb eredetije a jelenlegi református templom mellett állt 1937-ig. A harangtorony 18 méter magas, négyzetes alaprajzú, hagyományos fakötésekkel készített építmény.
Alig pár száz métert tekertünk az árvízi emlékparkhoz, amely az 1947-48-as szilveszteri árhullám és árvízkatasztrófának állít emléket. Tivadaron találjuk a Tisza bemutatóházat is, ahol egy helytörténeti fotókiállítás fogadja a látogatókat. A folyó élővilágának teljes megismerését segítik a kiállított tárgyak, fotók, alkotások. A Tiszától egy rövid időre elkanyarodtunk, ugyanis Tarpa, Tákos, Csaroda még tartogat látnivalót. A tarpai szárazmalom az Észak-Tiszántúl egyetlen megmaradt szárazmalma. A mai napig teljes épségben megőrizte eredeti szerkezetét az úgynevezett járgányos malmot, melyet 1885-ben ácsoltak. A Bereg talán egyik legszebb kultúrális hagyatéka a tákosi református templom, amelyet mezítlábas Notre Damenak is neveznek. A kevesebb mint 3 kilométerre lévő Csarodán a 13.században, késő romantikus stílusban épült templom is nagy jelentőséggel bír.
A beregi keresztszemes hímzés bemutatására, a templomtól nem messze, 2004-ben, megnyitotta a “Beregi keresztszemes kiállítást“, ahol a faluban élők munkáit tekinthetik meg a látogatók. A minták közül a legkedveltebbek a virágok, ezen belül a rózsának, tulipánnak és a szegfűknek jut a legnagyobb szerep.
A településen találjuk a beregi térségben elsőként állított emlékművet, a “Málenykij robot” és a Második világháború áldozatainak emlékét. Ki gondolta volna, hogy ennyi mindent tartogat a Felső-Tisza vidéke. Mivel már kezdett ránk sötétedni, ezért ezt a kerékpártúrát Vásárosnaménnyal fejeztük be.
Egy érdekes információt olvastunk a városról: A Rákóczi-szabadságharc alatt fontos szerepet töltött be. Sőt Namény az 1700-as évek elejétől az Eötvös család birtoka volt, s birtokosai maradtak egészen 1945-ig.
Eltekertünk még a város központjában, ahol a Tomcsányi-kastély áll. Ez II. Rákóczi Ferenchez köthető, aki itt bocsátotta ki a „naményi pátenst”, melyben hadba hívta a szabolcsi nemességet. Az államosítás után pedig hadkiegészítő parancsnokság, később kollégium volt a kastélyban. Jelenleg a Beregi Múzeumnak ad otthont, melyen állandó kiállítása: „Bereg kincsei”.
Egy meleg nyári napon biztos, hogy a városhoz tartozó Gergelyiugornyán zártuk volna a túrát, hiszen nincs is jobb, mint a Tisza partján megpihentetni fáradt lábainkat.
Legközelebb innen folytatjuk a szépséges Felső-Tisza értékeinek bemutatását, vagyis közelebb kerülünk Zsurk, Záhony térségéhez.
Kapcsolódó cikkeink
Itthon
Kerékpárral a Tisza-tó körül
Nem a klasszikus, megszokott látványosságok adják a kerékpártúra élményét, hanem a Tisza-tó látványa, a növényzetben megbújó madárvilágban való gyönyörködés.
Itthon
