Kerékpártúra az Alpokalján: Szombathely – Kőszeg – Cáki pincesor

A 11-es harangszó és egy zsúptetős pincesor – Kerékpártúra az Alpokalján

Az Alpokalja kis falvain át Szombathelyről Kőszegre bringáztam, a városba, amit a legenda szerint egy bátor trükk mentett meg a töröktől és ahol megfér egymás mellett Ottlik Géza és Hide the Pain Harold. Ezután eltekertem az országos hírnévnek örvendő cáki pincesor zsúpfedeleihez.

Szombathely városában sok szálon fut össze a történelem és a kultúra. Jól kiépített kerékpárutakon járhatjuk be a helyi látnivalókat, de a város tökéletes kiindulópontja néhány izgalmas környékbeli kerékpártúrának is.

Nincs szombathelyi bringázás egy „Csótó” kör nélkül, ezért én is ezzel kezdtem.

A Csónakázó-tó egy csepp természet a város nyugati felén, féktelen kutyasétáltatások, vízibiciklizések és nagy vasárnapi beszélgetések helyszíne. Innen a Perint-parti kerékpárúton majdnem a Fő térig tekerhetünk zavartalanul.

Az első belvárosi megállóm a város egyik szimbóluma, a 62,5 méter magas, kéttornyú Székesegyház. Innen átvágok a Fő téren a város néhány további ikonikus tornya felé. Először a zsinagóga hagymakupolái tűnnek fel, a második világháború előtt a várost lakó jelentős számú zsidó közösség mementójaként. Ezzel szemben a város kétségtelenül legrégebbi épületének oszlopai jelölik a római kori Isis szentélyt. Szombathely ugyanis az ország legrégebb óta városi rangot birtokló települése, Claudius császár Kr.u. 50-ben alapította Colonia Claudia Savaria néven.

A Szombathelyt Kőszeggel összekötő utat az autósok leginkább az Ausztriába ingázók végeláthatatlan karavánjairól ismerik, amik sokszor megbénítják a települések forgalmát. Kerékpárral azonban, a főutakról letérve ennél egy sokkal nyugodtabb világot és rengeteg izgalmas helyet találunk errefelé.

A Szent Imre herceg úton hamarosan Gencsapátiba érkezem.

Egy ideig a Hunyadi úton tekerek, ami a gencsiek szerint Magyarország, sőt, Európa (vagy egyenesen a naprendszer) leghosszabb utcája. Tényleg nagyon hosszú, de ezt egy cseppet sem bántam, hiszen végtelenül bájos. A falu közepe előtt valamivel van egy leágazó, a Gyöngyös utca, ami néhány kanyar után egy kis eldugott oázishoz, a Szentkúthoz vezet. Olyan hely ez, ami valahogy kívül áll az időn. Egy aprócska templom egy meredek lejtő közepén, alatta forrás, körülötte fák.

Gyakran jövök ide, ha kell egy kis szünet. A tisztás meseszerűségét az is növeli, hogy általában két percet sem kell várni ahhoz, hogy a bokrok alól, fák tetejéről és még ki tudja honnan, tappancsok kezdjenek el sertepertélni az ember körül. Cicák! Mindenféle méretben és színben jönnek elő, mint valami Disney film nyitójelenetében. Körém gyűlnek, gyorsan megbeszéljük, hogy kivel mi újság, aztán gurulok is tovább.

A Szentkúttól egy gyönyörű fasor mentén vezet a kerékpárút egy római oszlop töredék, az ördögkő felé, aminek bár eredeti helye és rendeltetése bizonytalan, mindig jelen volt a helyiek életében, használták határkőnek, sokáig pedig a gencsi templom előtt állt.

A helyi néphagyomány többféle történetet is tulajdonít a kőnek, az egyik szerint maga az ördög hajította el mérgében, mert nem kaphatta meg a falu legszebb lányát.

Tovább tekerve, Gyöngyösfaluban letérek a Liget utcába, ahol a Holdfény Liget kalandpark előtt jobbra fordulva egy földúton folytatom. Az ösvény itt egy védett, kétszáz éves körtefa mellett halad el a Csömötei kilátó és a Bio tájház felé. Lukácsházán az Abért tó mentén húzódó töltésen tekerek tovább. Belátni innen az egész Kőszegi-hegységet. A víztározót alig több mint tíz éve hozták csak létre, ami szerves részévé vált a tájnak, és a helyiek életének.

A főúttal párhuzamosan haladó kerékpárúton hamarosan megérkezem Kőszegre.

Jól ismerem ezt a kis várost, rengeteget jártam erre, de mégis, minden egyes alkalommal elvarázsol a szűk utcáival, apró épületeivel, tereivel. Kőszegen az 1532-es török ostrom diadalmas leverésének emlékére minden nap 11-kor szólal meg a harangszó. A városi legenda úgy tartja, hogy egy egyezség értelmében a törököknek délig volt idejük bevenni a várat, de mivel a meggyötört védők úgy látták, hogy addig már nem fogják tudni tartani a falakat, trükkösen egy órával korábban kongatták meg a harangokat. Ibrahim nagyvezér pedig tartotta a szavát, és elvonult a seregeivel.

Tartok egy rövid ebédszünetet, majd céltalan bolyongásokba kezdek a városban. Arra gurulok, amerre a kerekek visznek. Tekerek pár kört a vár és a Jézus Szíve templom körül, a Jurisics téren. Lefékezem az ikonikus épület mellett, ami nem csak a téren, de az Iskola a Határon című Ottlik regényben is fontos szerepet kap, és elmosolyodom a gondolatra, hogy ez a város egyszerre tartja büszkén magáénak a hős várvédőt Jurisics Miklóst, a modernista írót, Ottlik Gézát, és az első számú magyar mémet, Arató Andrást, azaz Hide the Pain Haroldot. Ez a bolyongás bármeddig tarthatna, Kőszeg tele van rejtett kincsekkel, azonban a mai napon egy városon kívüli rejtett kincs felfedezésére vállalkoztam. A Rohonci utcán hagyom el a várost Kőszegszerdahely felé.

Három kilométer után a fő útról jobbra letérve Cák kis falujában találom magam.

Sárga templomtorony, régi fakapuk mellett bringázva hamarosan egy olyan utcába érkezem, ahol mintha megállt volna az idő pár száz éve. Zsúpfedeles, nyitott padlású vályogházak népmesebeli sora bontakozik ki előttem. Ez a 19. századi, műemléki borospincesor ma skanzenként működik, az épületekbe betekintve megismerhetjük a kor borászati eszközeit és technikáit. A mai túrám itt, a szétszórt kis pinceépületek között bolyongva ér véget.

Adatok és letölthető térkép / gpx:

  • Táv: 35 km, szint: 190 méter, idő fotózással: 3,5 óra, nehézség: közepes
  • Letölthető GPX fájl az útvonalról IDE KATTINTVA

 

A cikkben szereplő Lapierre e-crosshill 5.2 elektromos kerékpárt a tószegi Accell Hunland Kft., Magyarország legnagyobb kerékpár összeszerelő gyára biztosította. A vállalat az elektromos kerékpárok fontos szállítója Európában, ahol bevétel tekintetében piacvezető. A holland Accell Group nemzetközi kerékpárgyártó cég hazai leányvállalatát Magyarország 100 legnagyobb vállalata között tarják számon. A cégcsoport legismertebb márkái: Batavus, Sparta, Koga, Ghost, Haibike, Winora, Sinus, Raleigh, Diamondback, Lapierre, Tunturi, Atala.

Az Accell Group 15 országban – köztük Hollandiában, Németországban, Franciaországban, Törökországban, Kínában – közel 3300 főt foglalkoztat és több mint 80 országban értékesíti termékeit. A csoport vezető szerepet tölt be a kerékpárok, kerékpár-alkatrészek és -kiegészítők közép- és felsőkategóriás szegmenseiben Nyugat-Európában, és az Egyesült Királyságban.

Kövess minket Instagramon!

Kövesd Instagram oldalunk a legfrissebb fotós tartalmakért!