Ködös kerékpártúra a tatai Öreg-tóhoz a Turul-emlékműtől

Képtelenül sűrű ködben tekertem a tatabányai turul szobortól vizek mentén az Által-ér völgyi kerékpárúton Tatára Mátyás király várához.

Ezen a télen nem a hideg, nem is a hó, hanem leginkább a köd húzza keresztül a számításaimat. Komáromnál még szépen sütött a nap, aztán mire újra kinéztem a vonatablakon Tata környékén úgy nézett ki a világ, mintha valaki beletüsszentett volna a bolygó teljes lisztkészletébe.

Először azt hittem, hogy csak az ablak párásodott be valamitől, de mikor Tatabányán leszálltam, nyilvánvalóvá vált, hogy nem ez a helyzet.

A túra kiindulópontjának a kő-hegyi Turul-emlékművet néztem ki, abban bízva, hogy a magaslat kilátópontjairól rálátok majd az egész környékre. Fölfelé mászva azonban már abban sem voltam biztos, hogy magát a szobrot megtalálom-e… Pedig ez Európa legnagyobb turulszobra. Ekkor akár be is ismerhettem volna a köd fölényes győzelmét a terveim fölött, és visszafordulhattam volna, csak hát ennél makacsabb vagyok.

Ismerős helyzet: Megint csak azért mászom egy dombra, hogy ne kelljen visszafordulni. Pedig a hideg-ködös mászás egyáltalán nem a kedvenc dolgom a kerékpározásban. Egyszerre izzadok és fázom, a szemüvegem csupa pára, folyton meg kell állnom megtörölni, a végtagjaim létezését már csak kikövetkeztetni tudom a tényből, hogy még mindig gurul a bringa.

Egyáltalán nem akarom elbagatellizálni a honfoglalást, de bizony küzdöttem fölfelé mint Árpád seregei Szvatoplukkal a bánhidai csatában, csak szerintem ennek nem állítanak majd emlékművet, mert senki sem látta a ködtől. Egyébként egy pillanatra sem bántam, hogy feltekertem, mert bár ahogy az várható volt, az orromig sem láttam a kilátópontról, ez a tegnapi hóval borított táj, a fehérségből elősejlő madárszoborral és a rejtelmes ösvényeivel egészen földöntúli volt.

Legurultam összeszorított fogakkal, kicsit megmelegedtem egy sarki boltban, átvágtam Tatabányán és megkerestem az Által-ér partján induló, Tata felé tartó kerékpárutat. A 2020-as év kerékpárútja a tatai Öreg-tóig végig a patakparton halad, és néha összefut más vízpartokkal is. Ez a folyamatos vízközelség adja a varázsát. A város harárában az út átgurul az M1-es autópálya alatt, majd egy kis hídon átkelve a keleti parton visz tovább Vértesszőlős felé.

A település neve a történelem tankönyvekből cseng ismerősen, itt találták meg ugyanis a hatvanas években Samut, a 350.000 éves előembert, illetve hát a nyakszirtcsontját, körülötte számos eszközzel, állatcsonttal, gyerekfogakkal, lábnyomokkal. Azóta a vértesszőlősi őstelep a Magyar Nemzeti Múzeum bemutatóhelyeként üzemel. Viszont csak áprilistól októberig, így most hiába másztam meg a szabadtéri múzeumhoz vezető dombot, zárva volt. Mindenesetre tavaszi-nyári bringatúráknak izgalmas megállója lehet Vértesszőlős. Én is biztosan visszatérek majd. A bringaút hamarosan a Kacsás-tavak mellett visz el, ahol a ködből összetákolt apró horgászstégek bontakoznak ki, közöttük mindenféle méretű és formájú vízimadár úszkál, próbálja átvészelni a hideg napot.

A köd kérlelhetetlen, egy kicsit sem ritkult a Turul-emlékmű óta. A Derítő-tó menti házikó sor a semmiben lebeg, mintha valaki egy hatalmas vágólapra másolta volna az egészet, a környezetét elnyeli a fehérség, madarak kavarognak a végtelen térben, a nap egy épphogy világosabb pont a tetők felett. A kerékpárutat egy rövid szakaszra elhagyva, egy erdei ösvényen érkezem az Öreg-tó partjára, ahol tábla jelzi, hogy ez egy nemzetközi jelentőségű, védett madárgyülekezőhely.

És tényleg, hatalmas rajok szállnak fel-alá, százféle madárnyelven beszélik meg itt a legújabb pletykákat, úti tanácsokat. Szorosan a tó mellett haladva érkezem Tatára. A fotókról tudom, hogy körülbelül hol kellene lennie a várnak, de csak akkor látom meg, amikor már egészen közel kerülök.

A 14. században épült erődítmény magán viseli Mátyás király reneszánsz világának a nyomait. A legendás király maga alakíttatta át az itáliai vízivárak mintájára, és maga is szívesen töltött itt időt. A vár későbbi története – a hazai végváraktól nem szokatlan módon – rendkívül viharos volt, részt vett török ellenes csatákban, a Rákóczi szabadságharcban, majd az Esterházyakhoz került. Minden oldalról körbebringázom, majd eltekerek a közeli Esterházy kastélyhoz, végül a túrát a Cseke-tó partján, az Angolparkban zárom, ahol a 18. században tervezett műrom boltívei között gomolygó ködben úgy érzem magam, mintha valami szigorúan titkos találkára készülnék egy Esterházy úrhölggyel.

De persze nem így van, így hát jobb híján  teszek egy lassú kört a parkban, lassan lemegy a nap is, és a teljes várossal együtt végül én is eltűnök a ködben.

Adatok és letölthető térkép / gpx:

  • Táv: 28 km, szint: 250 méter, idő fotózással: 3 óra, nehézség: könnyű
  • Letölthető GPX fájl az útvonalról IDE KATTINTVA

 

A cikkben szereplő elektromos kerékpárt a tószegi Accell Hunland Kft., Magyarország legnagyobb kerékpár összeszerelő gyára biztosította. A vállalat az elektromos kerékpárok fontos szállítója Európában, ahol bevétel tekintetében piacvezető. A holland Accell Group nemzetközi kerékpárgyártó cég hazai leányvállalatát Magyarország 100 legnagyobb vállalata között tarják számon. A cégcsoport legismertebb márkái: Batavus, Sparta, Koga, Ghost, Haibike, Winora, Sinus, Raleigh, Diamondback, Lapierre, Tunturi, Atala.

Az Accell Group 15 országban – köztük Hollandiában, Németországban, Franciaországban, Törökországban, Kínában – közel 3300 főt foglalkoztat és több mint 80 országban értékesíti termékeit. A csoport vezető szerepet tölt be a kerékpárok, kerékpár-alkatrészek és -kiegészítők közép- és felsőkategóriás szegmenseiben Nyugat-Európában, és az Egyesült Királyságban.

Kövess minket Instagramon!

Kövesd Instagram oldalunk a legfrissebb fotós tartalmakért!