Lővér MTB tanösvény – Hegyi kalandok a Hűség városában

A Soproni-hegységet erdei bringautak igazi labirintusa szövi át. Kipróbáltam az egyik legizgalmasabbat, a Lővér MTB tanösvényt. Technikás terep, izzasztó mászások, féktelen erdei szabadság.

Mivel mostanában abban a szerencsében van részem, hogy hajthatom a Szolnokhoz közeli Accell Hunland bringagyár egyik e-mountain bike-ját, kifejezetten hegyi kerékpáros útvonalat kerestem, így jutottam el Sopronba, ami egy igazi montis paradicsom.

Az ősz nem ismer kegyelmet mostanában. Végeláthatatlan a szürkeség, a köd, és folyton esőre áll. Hiába mantrázom magamnak, hogy ezek csak körülmények, amik arra valók, hogy alkalmazkodjam hozzájuk, és hogy biciklizni márpedig bármikor lehet, ha az ember felkészült, sokszor nehezemre esik nyeregbe pattanni. Állok az ablakban összeszorított ajkakkal, és próbálom felidézni, hogy legutóbb is milyen jó volt, miután végül rávettem magam. Mert tényleg mindig ez van, hogy ha már úton vagyok, szuperűl érzem magam, akármi van, és megfogadom, hogy legközelebb nem bizonytalankodom, csak megyek. De aztán megint ott találom magam az ablakban. Érthető. A hideg, az eső és a sötét nem a kedvenc útitársai a bringásnak.

Úgy próbálok mostanában megküzdeni az elemekkel (és magammal), hogy rövidebb túrákra indulok. Őszintén szólva a négyórás napnyugta sem inspirál arra, hogy hosszú tekerésekbe kezdjek. A sötétben biciklizés is jó móka tud lenni, de nagyon más motivációk mozgatják. Szerencsére bőven van miből választani azoknak a hazai bringásoknak is, akik rövidebb kalandokba vágnának.

Vonatra pattantam és nem sokkal később ott találtam magam Sopron zeg-zugos belvárosában, aminek eldugott kis macskaköves tereit és templomait megpillantva bármelyik római „piazza” elismerően bólogatna. Hiába tudtam, hogy a korai napnyugta miatt nem ártana már nekiállnom a mászásnak, a kis utcákon bolyongva olyan voltam, mint az óvodás kisfiú, aki mindig „csak még egy kört” akar menni az új biciklijén. A belváros három ikonikus magaslata, az Evangélikus-, és a Nagyboldogasszony templomok tornyai és a Tűztorony állnak őrt a műemléképületek között bujkáló kávézók, borozók és könyvesboltok felett. A belvárosból a Kőszegi úton a Volt Fesztivál helyszínéül is szolgáló Lővér Kemping felé vettem az irányt, innen indul az a 10 km-es hegyi kerékpár útvonal, amit a mai napra kiszemeltem.

A Lővér MTB pályát/tanösvényt 2013-ban jelölték ki azzal a céllal, hogy bármely tudásszintű bringás megtalálja a nekivalót.

A körpályát táblákkal elválasztott, különböző szintű szakaszokra osztották, megkönnyítve ezzel az eligazodást a nehézségi szintek között. A táblák hasznos információkat adnak arról, hogy a következő szakaszon milyen terepre számíthatunk, milyen erőnlétre van szükség a teljesítéséhez, és még néhány technikai tanáccsal is ellátnak. Ezek a táblák nagyon hasznosak – már ha az ember megtalálja őket… Sosem voltam a tájékozódás bajnoka, de ezen a 10 kilométeres szakaszon valahogy többször is sikerült eltévednem, vagy legalábbis elbizonytalanodnom abban, hogy még mindig a kijelölt szakaszon járok-e. Ez részben biztosan az én hibám, de az is biztos, hogy a jelölések sem mindig egyértelműek. Illetve az is probléma volt hogy az interneten korábban nem találtam pontos útvonal leírást, az online fellelhető térképek pedig többféle, egymástól eltérő útvonalat jelöltek. Ezért aztán a túra egy részén inkább le is mondtam a térképek és jelzések követéséről, szabadon kalandoztam az ösvényeken.

Megküzdöttem pár meredek technikás mászással, ami néha még az ebike-kal is nehézségeket okozott. Lefelé, egy-egy gyorsabb gurulásnál valami egészen gyermeki szabadságérzés járt át attól, ahogy beterített a kerekekről felcsapódó sár, és egy cseppet sem bántam a dagonyát. Ilyenkor, amikor vastag avarréteg fedi a pályát, extra óvatosnak kell lenni lefelé, mert sosem tudhatjuk, hogy mit rejtenek a levelek.

Bár a kijelölt útvonalba hivatalosan nem tartozik bele, útba ejtettem a Károly kilátót és a TV Tornyot is.

A kilátó mindenképpen megéri a kis extra mászást, és a belépőt, tiszta időben csodás látvány nyílik innen. Nekem ezúttal nem volt szerencsém. A vastag ködben a környező fák lombjainál nem lehetett volna távolabb látni. Ennek ellenére is jó volt felmászni oda. Az embernek mindig kell egy magaslat, ami célul szolgálhat, és felérve átélheti a teljesítés élményét. A kilátótól egy két és fél kilométeres, főleg ereszkedő szakasz vezet vissza a kiindulópontba, de ha meguntuk volna a hegyi utakat, innen aszfalton is vissza tudunk gurulni a városba. Ha pedig épp ellenkezőleg, szeretnénk még az erdei kalandokból, megismételhetjük a kört, de az útvonalról el-elkalandozva bőven találunk még izgalmas helyeket a környéken. Én is csaknem megtripláztam az eredeti 10 kilométeres távot, annyira jól éreztem magam.

Adatok és letölthető térkép / gpx:

  • Táv: 10 km, szint: 330 méter, idő fotózással: 2 óra, nehézség: haladó.
  • Letölthető GPX fájl az útvonalról IDE KATTINTVA

A cikkben szereplő Haibike elektromos kerékpárt a tószegi Accell Hunland Kft., Magyarország legnagyobb kerékpár összeszerelő gyára biztosította. A vállalat az elektromos kerékpárok fontos szállítója Európában, ahol bevétel tekintetében piacvezető. A holland Accell Group nemzetközi kerékpárgyártó cég hazai leányvállalatát Magyarország 100 legnagyobb vállalata között tarják számon. A cégcsoport legismertebb márkái: Batavus, Sparta, Koga, Ghost, Haibike, Winora, Sinus, Raleigh, Diamondback, Lapierre, Tunturi, Atala.

Az Accell Group 15 országban – köztük Hollandiában, Németországban, Franciaországban, Törökországban, Kínában – közel 3300 főt foglalkoztat és több mint 80 országban értékesíti termékeit. A csoport vezető szerepet tölt be a kerékpárok, kerékpár-alkatrészek és -kiegészítők közép- és felsőkategóriás szegmenseiben Nyugat-Európában, és az Egyesült Királyságban.

Kövess minket Instagramon!

Kövesd Instagram oldalunk a legfrissebb fotós tartalmakért!