Az augusztusi lengyel versenyen arcának minden csontja eltört, az összes fogát elvesztette, viszont november végére már újra elkezdte a bringázást.

Több, mint 4 hónap eltelt Fabio Jakobsen emlékezetes lengyelországi balesete óta, egy ideje már a kerékpárra is visszaült, de interjút még csak most adott, amelyet az EuroSport oldalán olvasható.

“Az utolsó kilométerig minden megvan, Ballerini és Sénéchal kerekén utaztam. Tök jól voltam, készültem a sprintre, erősnek éreztem magam. Amit ismertem, mert tavaly már jártam itt. Ez volt a leállás utáni első versenyem, szóval nagyon motivált voltam. Elértünk az utolsó kilométeres kapuhoz, és onnantól egy nagy feketeség az egész, semmire nem emlékszem. Bár a bukást elég hamar, már a korházban visszanéztem.”

Fotó: Tomasz Markowski / AP

“A csapattársam, Florian a kordonhoz dobta a kerékpárját, és felém szaladt. Látta, hogy az aszfalton fekszem és vér van mindenütt” – meséli Jakobsen. “A körülöttem lévő emberek nem tudtak semmit tenni, teljesen lefagytak a látványtól. Florian arra érkezett, hogy a saját véremtől fuldokolom. Nem tudtam megmozdulni, látta a pánikot a szememben. Reflex szerűen megfogta a fejem, és kissé felemelte, hogy a vér kifolyjon a számból és a torkomból. De többet már ő sem tudott tenni, és nagyon másra nem is emlékszik. Később látta magát a tv-s felvételeken, ahogy elsírja magát. Egyébként elképesztő szerencsém volt, mivel Dirk Tenner, az UAE orvosa azonnal kiugrott a kocsijából. Neki van traumatológiai tapasztalata, ezért egyből képes volt koordinálni a helyzetemet, ameddig a menőhelikopter megérkezett.”

Jakobsennek a baleset utáni két nap szinte teljesen kiesett. Rövid ideig lélegeztetőgépen volt, az életmentő műtét öt órán át zajlott.

“Másnap Delore és az apukám meglátogattak, de védőöltözetben és szájmaszkban a koronavírus miatt. Anyukámmal, a nővéremmel és a Quick-Step pszichológusával együtt Lengyelországba repültek a csapat segítségének köszönhetően. Tőlük tudtam meg később a részleteket. Emlékszem valamiért meg akartam tudni a pontos időt, és akkor közölték, hogy szombat délután négy óra van. Három nap telt el a balesetem óta, és megjártam egy lengyel kórház intenzív osztályát. Nem tudtam beszélni, így Delore telefonjába írtam be a kérdéseimet. Ekkor mesélte el apu az egész bukást és magát a sprintet.”

Fotó: Andrzej Grygiel/EPA

“Nehezen vettem levegőt, egy cső volt a torkomban, bevizesedett a tüdőm, szinte egy zombiként léteztem a gyógyszerek miatt. Ott voltam, levetettem mi történik, értettem mindent, csak épp beszélni nem tudtam. Átfutott-e az agyamon, hogy meghalok? Persze, nem is egyszer. Szerintem legalább százszor.”

Ami viszont külön pozitív, hogy Jakobsen a kemény és kifejezetten hosszúra nyúlt kórházi napok ellenére sem veszítette el a humorérzékét.

Még soha nem szenvedtem annyit, mint ott, azok voltak életem leghosszabb napjai.

Inkább lenyomnék egyben három Vueltát, minthogy még egy napot el kelljen töltenem az intenzíven. Egy pap például kétszer is bejött a szobámba, leült az ágyam mellé és imádkozott értem. Nem értettem mit mondott, olaszul beszélt. Talán foglalt nekem egy helyet a mennyországban.”

Jakobsen a harmadik intenzív osztályon töltött nap végén kezdett kissé megnyugodni, amikor a Quick-Step csapatorvosa, Yvan Vanmol pontosan elmagyarázta neki a helyzetét. Bár könnyes szemmel mesélt, számára is kiderült, hogy valószínűleg túl van az életveszélyen. Akkor másodlagos volt, hogy sok ép csont nem maradt az arcában.

Fotó Facebook/Fabio Jakobsen

“Voltak repedések a koponyámban, erős agyrázkódást kaptam, eltört az orrom és a szájpadlásom. Csak ott nyolcvan öltéssel varrtak össze. Tíz fogam kiesett. A felső és az alsó állkapcsom súlyosan roncsolódott. Vágások voltak az arcomon, beszakadt a dobhártyám, eltörött hüvelykujjam, sérült a vállam és a tüdőm. Ráadásként a hangszalagokat irányító idegek is megsérültek. Mikor elhagytam a korházat Lengyelországban, még nem tudtam beszélni. De az arcom már szépen gyógyul, bár az orrom úgy néz ki, mintha Mike Tysonnal bokszoltam volna. Most úgy állunk, hogy őszre újra meglesz minden fogam, szóval egy műtét még biztosan vár rám.”

Jakobsen első két otthon töltött hónapja sem volt sima. Állandóan egy sötét szobában feküdt, tilos volt tv-t vagy telefont néznie. A fürdésben a barátnője segített, és természetesen kezdetben csak pépeset ehetett. A Quick-Step versenyzője mostanra odáig jutott, hogy minden másnap fájdalmak nélkül tud tekerni.

Ha már visszatérés. Erre minden esélye megvan, igaz nyár vége előtt jó eséllyel nem láthatjuk a mezőnyben. “Az orvosok és az edzőm nem akarnak fix időpontot kitűzni a visszatérésemre. Azt mondják: nyugodtan, lépésről- lépésre haladjak. Titokban reméltem, hogy ott lehetek valamelyik márciusi versenyen, de szerintem most egy augusztusi időpontnak lehet realitása.”

Hiába halad szépen a felépülése, arra még nem áll készen, hogy személyesen találkozzon a bukást okozó – és egyébként május 7-ig eltiltott – Dylan Groenewegennel.

“Már bent a korházban megmutatták a bukásomat. Szerintem mindenki számára egyértelműek a történtek, ő letért az egyenes vonalról és bevágott elém. Nyolcvan feletti tempóban mentünk, akkor már képtelenség volt fékezni. Ha picivel előbb jön be elém, talán menteni tudok, de így esélyem sem volt.”

Fotó: Getty Image

Jakobsen azt mondja, már teljesen felesleges vádaskodni meg nagy szavakat használni, ami történt, megtörtént. Bár arra ő sem tudja a választ, miért vágott be elé ennyire keményen Groenewegen.

“Hiába vagyok közel a teljes felépüléshez, annyira azért nem világosodtam meg, hogy azt mondjam, nem tehet semmiről. Szerintem kár ragozni a témát, ezzel se nekem, se neki nem segítünk. Mindig is élveztem az egymás elleni sprintjeinket, mi voltunk a a két leggyorsabb holland versenyző. Jó ideje meccseltünk egymás ellen. Nemrég írt nekem, mert találkozni szeretett volna. Neki sem könnyű ez az időszak lelkileg, állandóan névtelen fenyegetéseket kap. De meg kell értenie, hogy még nem állok készen. Előbb tudni szeretném, hogy maradéktalanul fel fogok-e épülni.”

Fotó Facebook/Fabio Jakobsen

Arra viszont a holland versenyző is szeretné felhívni mindenki figyelmét, hogy van itt még egy másik része is a történetnek. Nevezetesen a rendezői hiányosságok, melyek majdnem az életébe kerültek. Jakobsen nem tervez pert senki ellen, szerinte ez az ügy nem a pénzről meg a kártérítésről szól. Annak azonban nagyon örül, hogy megtarthatta a „munkahelyét”.

“A visszatérés óta rájöttem, mennyire szeretek versenyezni és mennyire jó “munkám” van.”
Nem rettegek a sebességétől, és nem is álmodom állandóan a bukással. Nekem most az is nagy szó, ha pár kilométeren keresztül harminccal tudok menni. De megint van időbeosztásom, és a csapattal együtt edzőtáborba mentem.”

Kapcsolódó

Fabio Jakobsen arcának minden csontja eltört, és az összes fogát elvesztette

A sosnowieci Szent Barbara kórház igazgatója két nappal a baleset után bizakodását fejezte ki, hogy Jakobsen képes lesz visszatérni a versenysporthoz.

Kapcsolódó

3 hónappal a súlyos balesete után Fabio Jakobsen újra bringázik

Az augusztusi holland versenyen arcának minden csontja eltört, az összes fogát elvesztette, viszont november végére már újra elkezdte a bringázást.