Duna-parti kerékpártúra Győrből Komáromba

Napos biciklitúrán Győrtől Komáromig követtem a Dunát, és meglátogattam a határváros erődítményeit.

A két várost jó minőségű bicikliút köti össze, aminek a második, Gönyű és Komárom közötti szakasza annyira friss, hogy hivatalosan még át sem adták, de már bringázható.

Szikrázó napsütés a Rába parton, csillognak a barokk tetők a Káptalandombon, nyüzsög a Széchenyi tér: igazi Győri reggel. A régió fővárosa folyton mozgásban van, tele vannak a boltok, az éttermek, bringafutárok cikáznak nagy színes táskákkal a hátukon. Közöttük szlalomozva vágok át az óvároson. Beugrok reggeliért egy új hullámos pékségbe, egy darabig csak tolom a bringát a rakparti korzón, élvezem a jó időt. A védmű fölé magasodnak a város jellegzetes tornyai, a Püspökvár, a Székesegyház, a Kármelhegyi Boldogasszony templom.

Vizek mentén túrázni mindig izgalmas.

Életem leglátványosabb útjain mindig folyókat követtem. A Zanskart, a Mekongot, a North Platte Rivert, a Dunát. A víz valahogy mindig megtalálja, és megállíthatatlanul kivájja magának a legszebb és a legrövidebb útvonalakat. Különböző partokon azon szoktam merengeni, hogy mennyi történet hömpölyög itt mellettem, mennyi mindent látott már ez a víz, és hány különböző helyről indult. A Duna Európát átszelő kalandjai során magába gyűjt ezernyi, hegyekről csörgedező apró eret, patakot, folyót. Ami most itt mellettem hullámzik békésen, az egyszer talán egy osztrák alpesi kunyhó mellett itatta a vadakat.

A győri belváros jól kijelölt kerékpárút hálózata után külváros felé már kimaradoznak szakaszok a felfestésből, nem mindig egyértelmű az irány. Gyárvárosban – nevéhez méltó módon – egymást érik az ipartelepek, gyárak, üzemek. A kerékpárút közelít a Mosoni-Dunához, felgurulok a modern Klatsmányi hídra körülnézni, biccentek a folyónak, és már folytatom is az utat. Aki nem bán egy kis kerülőt, annak izgalmas lehet a szigetekkel, mellékágakkal szabdalt folyóvidék felé kalandozni.

Hamarosan Gyönyűre érkeztem, végig gurultam a főúton, majd le a gyönyörű, aprókavicsos Duna-parta.

A kis hajókikötő rámpáján épp egy csónakot eresztettek a vízbe, családok sétáltak a folyóparti tanösvényen. Innen indul a komáromi kerékpárút legújabb szakasza, így ezután végig szuper minőségű tüköraszfalton tekerhetek. Feltűnik, hogy a Komáromig hátralévő kilométereket jelző táblák és a bringás app nagyon különböző adatokat mutat a még előttem álló útról.

A tábla szerint 5, a telefonom szerint 12 kilométer van még hátra. A táblázás ugyanis a város határát használja referenciapontként, ami kicsit csalóka lehet, hiszen az üdülőkkel szegélyezett kertvárosból még jócskán tekerni kell a belvárosig. Karcsú törzsű fenyőerdőn gurulok át, az út szélén itt-ott fa házikók, egy gyerektábor.

Pár perc tekerés után egy tábla jelzi, hogy a Monostori Erődhöz érkeztem.

Kavicsos úton közelítek az erőd kapujához. Mellettem két oldalt meredek, füves domboldal. Eltelik egy pár perc, míg rájövök, hogy miért voltak annyira furcsák ezek a dombok: nem is dombok ezek, hanem az erőd földdel, fűvel takart falai. A komáromi erődrendszer látványa nem a szokott magyarországi végvárakat idézi, sokkal inkább hasonlít egy föld alá rejtett bunkerre, rejtélyes, izgalmas hely. A Monostori Erődöt az 1848-49-es szabadságharcot követően építették. A város már a rómaiak óta fontos stratégiai pont volt, de a 19. században Komáromnak kiemelt katonai szerep jutott, ugyanis miután Napóleon seregei elfoglalták Bécset, I. Ferenc császár a városban talált menedéket. A szabadságharcban pedig, a világosi fegyverletétel után egyedül Komárom vára tartotta még magát Klapka parancsnoksága alatt. Nem csoda hát, hogy az udvar Közép-Európa legnagyobb újkori erődjét építtette ide. Harci eseményekre itt azonban soha nem került sor, elsősorban kiképzőközpontként és fegyverraktárként használták.

Ennél nagyobb történelmi jelentőséggel bír a város másik erődje, a Csillag, amit 1568-ban kezdtek el építeni.

Jól kijelölt kerékpárút vezet ide a Monostori Erődtől. Ezeket a – nagyrészt szintén föld alá rejtett – falakat nem kímélték a történelem viharai, az erőd fontos szerepet kapott a török elleni küzdelemben, a Rákóczi szabadságharcban, az 1848-49-es szabadságharcban, és később a második világháborúban is, amikor deportáltak gyűjtőhelye volt.

Egy Duna-parti tekerés nélkül nem lenne teljes egy kerékpártúra a folyó, és Trianon óta az országhatár által is kettéosztott városban, így hát a Csillag erődtől a vasúti sínekkel párhuzamosan futó töltésen gurulok a Szlovákiát Magyarországgal összekötő belvárosi hídig. Ezúttal csak egy gyors kört teszek a két ország között ingázóktól hemzsegő hídon, mielőtt vonatra szállok, pedig Komárno látnivalói is megérdemelnek egy túrát.

Kövess minket Instagramon!

Kövesd Instagram oldalunk a legfrissebb fotós tartalmakért!