Kerékpártúra Komáromból az Esztergomi Bazilikához az Eurovelo 6-on

Komáromból a Dunát és az Eurovelo 6-os útvonalat követve elbringáztam Esztergomba a legek bazilikájához. 54 kilométeres kerékpártúra Esztergomba.

Komárom után az EuroVelo 6 útvonal a Dunához közelebb, a Duna mentén halad, hol kis forgalmú országúton, hol önálló kerékpárúton. A sík tájat hamarosan hegyvidék váltja fel mellettünk, a Gerecse lábánál kerékpározunk.

Csípős hideg, de napos reggel volt a hídvárosban. A Duna-parti vasútállomásról egyenesen a rakpartra gurultam, és elbringáztam a város magyar és szlovák oldalát összekötő Erzsébet hídhoz, innen tettem egy kört a belvárosban, a református templom és a Szabadság tér felé. Balról a neobarokk városháza, jobbról iskola, középen háborús emlékmű, római kőkoporsók, és egy szépen felújított tér.

A Mártírok útja mentén indulok Szőny felé a kerékpárúton. Lassan kopik a város körülöttem, változatos minőségű a bringaút, néha teljesen eltűnik, a járdán zötyögve, vagy a főúton haladok. Pedig ez az Eurovelo 6, az Európát átszelő bicikliúthálózat része. Ha még Komáromban visszamentem volna a folyópartra, Almásfüzitőig a Duna-töltésen is tudtam volna bringázni, valószínűleg jobban jártam volna…

“Felújított raktárépületek kiadók” –  jelzi egy megfakult tábla egy omladozó szürke betonépület kitört ablakai között. “Nálunk a munka becsület és dicsőség dolga” – hirdeti egy Rákosi korból itt maradt kommunista dombormű. Ez az 1950 és 1997 között működött almásfüzitői Timföldgyár, ami Közép-Európa legnagyobb ilyen jellegű üzeme volt, a Vértes és a Bakony bauxitját dolgozta fel, fénykorában 2300 embernek munkát, az ország timföldtermelésének pedig a felét adta. Már az üzem egykori területének nagy részét rekultiválták, a megmaradt épületek egy letűnt kor rogyadozó mementói.

Dunaalmásig szuper minőségű kerékpárút vezet.

Itt az Öreg malomnál legurulok a Duna-partra, megállok egy rövid pihenőre a kis Platánliget tónál, eszem egy lángost az útszéli bódéból, majd egy benzinkúti kávéval melengetem az ujjaimat. A falu határában a vízimolnár utcán visszatérek a folyóhoz egy kis parti ösvényre. Néhány vízbe nyúló úszóstég, és pár télire a parton felfordított csónak után régi gőzös hajókat pillantok meg a vízen: ez a neszmélyi Hajó Skanzen.

Ezután a túra legkevésbé élvezetes szakasza következik. A főút mellett alig látható táblák jelölik, hogy bizony nincs tévedés, annak ellenére hogy sorban húznak el mellettem a kamionok, ez még mindig az Eurovelo 6.

Összeszorított fogakkal tekerek, amilyen gyorsan csak tudok, hogy minél hamarabb túllegyek ezen a szakaszon, de hiába megyek keresztül Süttőn, Lábatlanon, és Nyergesújfalun egy-két rövid kerékpáros szakasz kivételével újra és újra a fő úton találom magam. Tát környékén a Kis-Duna ágát követve egy ideig ismét bringaúton haladok Esztergom felé. Néha-néha letérek a vízpartra, kacsák próbálnak navigálni a jég(hártya)táblák között.

Esztergomba végül ismét főúton bringázva érkezem.

Vastag szürke felhők gyűlnek a távoli bazilika kupolája fölött. A Kis-Duna bekísér a városba, a part menti ösvényen lassan tekerek, mellettem a vízen szebb napokat is látott lakóhajók. A bazilikához tartok. Hova máshova? De nem sietem el, hiába egyre baljósabbak azok a felhők, előbb megkerülöm a várhegyet a Berényi Zsigmond utcán. Megállok a dzsáminál, szállingózni kezd a hó. A Papnevelde utcán felmászom a lépcsőkig, a vállamon viszem a bringát a várhegyre. Nem tudom, hogy ez hogy lehetséges, de életemben először járok itt.

Jól ismerem a látványt, láttam már ezer fotón, videón, de mégis megdöbbent a nagysága. Nem csoda, hiszen a legek temploma ez: az ország legnagyobb egyházi épülete, Európa harmadik legnagyobb bazilikája, Közép-Európa legvastagabb falaival.

Állok egy ideig a téren az épületet csodálva, mikor szállingózás szintet lép, és hatalmas pelyhekben kezd záporozni a hó. Hogy kerültem egy hógömbbe? Körbebringázom a bazilikát, a várat, ha nem is egy hógömbben, de minimum egy filmben vagyok, várom, hogy szóljon valaki, hogy „és ennyi!”, de ez nem történik meg. Csak állok ezek alatt a történelmi falak alatt és nézem, ahogy beteríti a Duna által kijelölt országhatárt a hóesés. Nem nagyon lehet ennél tökéletesebb befejezése egy kerékpártúrának.

Adatok és letölthető térkép / gpx:

  • Táv: 55 km, szint: 140 méter, idő fotózással: 4 óra, nehézség: könnyű
  • Letölthető GPX fájl az útvonalról IDE KATTINTVA

 

A cikkben szereplő Lapierre e-crosshill 5.2 elektromos kerékpárt a tószegi Accell Hunland Kft., Magyarország legnagyobb kerékpár összeszerelő gyára biztosította. A vállalat az elektromos kerékpárok fontos szállítója Európában, ahol bevétel tekintetében piacvezető. A holland Accell Group nemzetközi kerékpárgyártó cég hazai leányvállalatát Magyarország 100 legnagyobb vállalata között tarják számon. A cégcsoport legismertebb márkái: Batavus, Sparta, Koga, Ghost, Haibike, Winora, Sinus, Raleigh, Diamondback, Lapierre, Tunturi, Atala.

Az Accell Group 15 országban – köztük Hollandiában, Németországban, Franciaországban, Törökországban, Kínában – közel 3300 főt foglalkoztat és több mint 80 országban értékesíti termékeit. A csoport vezető szerepet tölt be a kerékpárok, kerékpár-alkatrészek és -kiegészítők közép- és felsőkategóriás szegmenseiben Nyugat-Európában, és az Egyesült Királyságban.

Kövess minket Instagramon!

Kövesd Instagram oldalunk a legfrissebb fotós tartalmakért!