Gravel kalandozás Budapestről a Pilisbe – Teve-szikla, Egri vár, Nagy-Kevély

A budai rakpartról indulva Pilisborosjenő környékére túráztam, körbebringáztam a Teve-sziklát, az egri vár másolatát, megkúsztam a Nagy-Kevélyt, és visszatekertem a Duna-parton Budapestre.

52 kilométeres, ködös, januári kerékpártúra a Budapest – Pilisborosjenő – Teve-szikla – Egri vár másolata – Nagy-Kevély – Szentendre – Budapest útvonalon.

Igazi szürke, ködös nap volt Budapesten január 13. Ilyenkor kicsit olyan a Duna-part, mint egy régi fekete-fehér képeslap. De nem az, amin egy vidám nyaralásról számolnak be, inkább az, amin háborús híreket mesélnek: borongós és drámai. Gondoltam felvidítom egy kicsit egy jó rakparti tekeréssel. Na jó, lehet, hogy nem voltam ennyire önzetlen, és inkább magamat próbáltam felvidítani, de a lényeg ugyanaz.

Tekertem egy oda-visszát a bringásoknak nemrég megnyitott Lánchídon, és északnak indultam a Budai rakparton. Egy pillanatra lefékeztem a Batthyány téren, és még félig a nyeregben ülve 9 különböző turistacsoportról csináltam fotót a Parlamenttel. Ha már így belejöttem, elkészítettem a sajátomat is mielőtt gurultam volna tovább.

Eltekertem a Margit-sziget mellett, és bár nagyjából eddig szóltak a terveim, nem volt kedvem visszafordulni, tekertem hát tovább. Ekkor még nem sejtettem, hogy ennek a napnak visszatérő és meghatározó motívuma lesz a vissza nem fordulás.

Tettem egy kört az Óbudai Fő téren, és egy Forest Gump-i pillanatomban arra gondoltam, hogy végül is, ha idáig eltekertem akár fel is tekerhetnék a Pilisbe, úgyhogy Kaszásdűlőn át Pilisborosjenő felé indultam.

A Fő utcáról letérve, hamarosan egy gyönyörű murva úton találom magam.

Mindig meglep, hogy milyen keveset is kell Budapestről biciklizni, hogy a természetben találjam magam. Az ösvény hamarosan egy látványos sziklaképződmény mellett vezet el: ez a Teve szikla. Egy meredek sziklafalakkal körülvett medence közepén magasodik a jellegzetes dolomit szirt, amelyet innen-onnan sziklaalagutak, kis barlangok szabdalnak.

Többször jártam már erre, de most először le is ereszkedtem a meredek ösvényen a szikla lábához. Innen nézve értem csak meg igazán az elnevezést, az ösvényről nézve sokkal inkább hasonlít egy tevére, mint fentről. A kihelyezett tájékoztató táblán olvasom, hogy a dolomitot valamikor hévizes oldatok moshatták át, ezzel megkeményítve és a környezeténél sokkal ellenállóbbá téve a sziklát, így az idők során lassan kiemelkedett a gyorsabban pusztuló kőzetek közül. Kőfejtő is működött itt korábban, a falak üregei, sziklaalakzat alagútjai mesterséges képződmények. Akárhogy is, lenyűgöző látvány, és a környező hegyek felé is gyönyörű a kilátás innen.

Alig egy kilométert tekerek tovább az ösvényen, ami kék túra útvonal és kijelölt erdei bringaút is egyben, és ismét egy izgalmas hely mellett fékezek le. Ha nem tudnám, hogy a hatvanas években építették, azt gondolnám, hogy egy ókori romot látok.

1968-ban itt forgatta Várkonyi Zoltán a legendás Egri Csillagok filmet.

Az eredeti egri várat már teljesen körbenőtte a város és a film csatajeleneteiben látott robbantásokat, ágyúzásokat sem lehetett volna ott leforgatni, ezért a stáb felépítette egy (csaknem) teljes várat a Pilisben. A filmforgatás nem csak emiatt, hanem a csatajelenetekben résztvevő több ezer statiszta miatt is elképesztő teljesítmény az alkotók részéről. A díszletvár az elmúlt negyven évben számos más magyar filmben is szerepelt, építésének 40. évfordulójára pedig fel is újították, ennek ellenére azonban a természet lassan, de biztosan elfoglalja a falakat, amiket a filmben a töröknek nem sikerült, így ma vadregényes kirándulóhely.

Lassan sűrű köd ereszkedett a tájra, és annak ellenére, hogy már alig látszott a vár mögött magasodó Nagy Kevély 534 méter magas csúcsa, kedvem támadt egy kis mászáshoz, így hát elindultam a felfelé vezető ösvényen.

Egyre meredekebb, és egyre sziklásabb lett alattam az út, már többet toltam a biciklit, mint amennyit tekerni tudtam. Hamarosan már egyenesen a hátamon kellett cipelnem a gravel bringámat, és olyan sűrű lett a köd, hogy alig láttam az utat szegélyező fákat. Hiába tudtam, hogy a világon semmit sem fogok érzékelni a kilátásból odafönt, és azt is tudtam, hogy ezzel a bringával se fel, se lefelé nem fogok tudni gurulni, másztam tovább. Ma már másodszor történt meg az, hogy nem tudtam visszafordulni, de egyszerűen utálok félbehagyni dolgokat, még akkor is, ha a logika azt diktálná. A hegymászás motivációi közül egyébként is csak az egyik a kilátás, legalább ugyanannyira fontos a teljesítmény öröme, és úgy voltam vele, hogy ha az egyik már nem adatott meg ma, legalább a másikat megszerzem. Felküzdöttem magam a tetőre, és ahogy várható volt, semmit sem láttam, így hát egy rövid pihenő után indultam is vissza.

Nem sokkal később hoztam még egy megkérdőjelezhető döntést, találtam egy kis csapást, ami az eredeti felvezető ösvényt levágva, rövidebb úton vezetett lefelé. Nem kell ahhoz hegymászónak lenni, hogy megértsük, hogy ha egy út rövidebb távon ugyanakkora szintet hidal át, meredekebb lesz. De a visszaforduláshoz hasonlóan valamiért attól is mindig ódzkodtam, hogy kétszer ugyanazon az útvonalon kelljen mennem. Legalábbis, ha van választásom, mindig az új utat választom. Hamar beláttam, hogy ez bringával a hátamon talán túlzás, de nyilván nem fordultam vissza. Gyakorlatilag nem lemásztam, hanem lekúsztam a Nagy-Kevélyről. Izgalmas volt, de másoknak inkább azt javasolnám, hogy hagyják a biciklit a hegy lábánál, és lehetőleg válasszanak egy kevésbé ködös napot.

A Nagy-Kevélytől a bringaútra visszacsatlakozva Csobánka felé tekertem. Meredek, zeg-zugos, néha erdei ösvénnyé változó utcáival varázslatos kis falu ez.

Egy párhuzamos univerzumban talán éppen itt élem az életem. Igencsak sötétedik már.

A legrövidebb út vissza Budapestre ugyanarra vezetne, ahonnan jöttem, ezért természetesen inkább Pomázon keresztül a Dunapartra indulok, ahol a Szentendre-Budapest kerékpárútra csatlakozva tekerek vissza a városba.

Adatok és letölthető térkép / gpx:

  • Táv: 52 km, szint: 400 méter, idő fotózással: 4 óra, nehézség: haladó
  • Letölthető GPX fájl az útvonalról IDE KATTINTVA

 

 

A cikkben szereplő elektromos kerékpárt a tószegi Accell Hunland Kft., Magyarország legnagyobb kerékpár összeszerelő gyára biztosította. A vállalat az elektromos kerékpárok fontos szállítója Európában, ahol bevétel tekintetében piacvezető. A holland Accell Group nemzetközi kerékpárgyártó cég hazai leányvállalatát Magyarország 100 legnagyobb vállalata között tarják számon. A cégcsoport legismertebb márkái: Batavus, Sparta, Koga, Ghost, Haibike, Winora, Sinus, Raleigh, Diamondback, Lapierre, Tunturi, Atala.

Az Accell Group 15 országban – köztük Hollandiában, Németországban, Franciaországban, Törökországban, Kínában – közel 3300 főt foglalkoztat és több mint 80 országban értékesíti termékeit. A csoport vezető szerepet tölt be a kerékpárok, kerékpár-alkatrészek és -kiegészítők közép- és felsőkategóriás szegmenseiben Nyugat-Európában, és az Egyesült Királyságban.

Kövess minket Instagramon!

Kövesd Instagram oldalunk a legfrissebb fotós tartalmakért!