Kerékpártúra az 53 méter magas Vinarium kilátóhoz, ahonnét négy országra rálátni

Bringás kitekintő a Muravidékre. A dél-zalai dombok közül indulva átgurultam a Szlovén határon a Muravidékre.

Elkergettem a ködöt, a Vinarium toronyból egyszerre láttam négy országot, megnéztem Lendva várát, a magyar Maginot-vonalat, és találkoztam egy bivalycsordával is.

Én végképp feladtam, hogy kiigazodjam az időjáráson mostanában. Hosszú, és rövidtávon is annyira kiszámíthatatlan, hogy arra a következtetésre jutottam, hogy bármit is olvasok az előrejelzésben, elindulok biciklizni, aztán majd lesz valahogy. Akkora ködben indultam Lenti felé, hogy amögé nem csak a nap egyik fénypontjának tervezett kilátó, de a határvidék mind a négy országa bátran elbújhatott volna.

Remek lesz ez!  – gondoltam, amikor a Lendvadedes felé tartó bicikliúton a szemüvegemet törölgetve be kellett látnom, hogy a probléma bizony nem a lencsével van. Aztán, mire a lendvadedesi víztározót elhagyva felküzdöttem magam a kegyelmet nem ismerő szögekben felfelé kanyargó erdei úton a Nagy-Tenke hegyre, úgy tűnt el a köd, mintha kicsöngettek volna neki a hetedik óráról.

A határral párhuzamosan kanyarogtam egy darabig, a pincesorok tetői között néha beköszöntek a szlovén hegyek, de rajtuk, és néhány sziesztázó erdészen kívül nem igazán járt erre senki más.

Vinarium kilátó torony

Szlovéniába átgurulva hamarosan egy csavart acél-üveg építmény tűnik fel a távolban. Ez a 2015-ben épült Vinarium torony, ami a határvidéket átszelő Interreg kerékpárút mentén áll.

Az 53,5 méteres, kilenc szintes kilátótoronyból egészen a Triglavig ellátni, és a legfelső szint teraszán körbejárva négy országra is rálátunk. Az alsó szinten ajándékbolt és kávézó is üzemel, kötelező megállója ez minden Lendva környéki bringatúrának.

Innen meredek lejtőn gurulok Lendva felé. Bár Szlovéniában vagyok, minden utcanév-, és útjelző tábla magyarul is olvasható, hiszen a környéken a mai napig jelentős magyar népesség él, a szlovén törvények pedig szerencsére – a határon túli területek között egyedülálló mértékben – biztosítják a kisebbségi jogokat, köztük a szabad anyanyelvhasználatot. Egy ilyen magyar nyelvű tábla jelzi a Csonkadomb tetején álló Szentháromság kápolnát. Itt egykor erődítmény állt, a törökök felett aratott győzelem emlékére a 18. században ennek a helyére pedig egy barokk kápolnát emeltek a város polgárai. A

Szentháromság kápolna, a körülötte lévő temetővel, a barokk szoborcsoporttal, és Hadik Mihály, a kápolnában üvegkoporsóban őrzött, természetes úton mumifikálódott földi maradványaival a szlovéniai magyarság izgalmas és értékes kultúrtörténeti emlékegyüttese.

A lendvai vár

A gyors ereszkedés után rögtön újraindul a mászás, hiszen a kápolnától levezető út a lendvai vár domb lábához fut be.

A 12. századnál is korábbra datálható erődítmény sokáig a környék legnagyobb nemesi családja, a Bánffyak kezében volt, de rövid ideig a Nádasdy és az Esterházy család is birtokolta. Ma Lendva egyik legfontosabb látványossága, a hetvenes évek óta kétnyelvű múzeum működik benne. A várból legurulva teszek néhány kört a bájos városban, megnézem Szent István szobrát a központban, és eltekerek a Makovecz Imre által tervezett magyar színház épületéhez is.

A várost elhagyva Völgyifalu és Pince felé bringázom tovább, és hamarosan visszaértek Magyarországra. Tornyiszentmiklósnál balra fordulva Lovászi felé veszem az irányt, ahol az 1950-es években kiépítették a „magyar Maginot-vonalat”, azután, hogy az akkori szovjet vezetés a külön utakon járó szocialista Jugoszláviát ellenséges országnak kiáltotta ki.

Ennek részeként a környék kőolajmezői védelmében alakították ki az ország egyik legnagyobb óvóhelyét, a Lovászi légópincét. is, ami kilencvenes évekig működött. Ma a közeli Vasfüggöny Múzeummal együtt látogatható. (A nyitva tartásukról érdemes előre tájékozódni.)

Mielőtt visszatérnék Lentibe, teszek egy kitérőt Szécsisziget felé, ahol meglátogatom a Szapáry-Andrássy kastélyt és a Kerka vízimalmot is, ami mellett összefutok egy békésen vacsorázó bivalycsordával is.

A faluban 1999 óta működik egy bivalyrezervátum. Szemezek egy darabig egy hatalmas bikával, aki végül – szerencsémre – úgy dönt, hogy nem jelentek rá veszélyt, így folytatja a lassú rágást, amit az imént félbeszakítottam. Kerkateskánd után a fő út mentén haladó, tökéletes minőségű kerékpárúton tekerek vissza Lentibe.

Adatok és letölthető térkép / gpx:

  • Táv: 45 km, szint: 380 méter, idő fotózással: 4 óra, nehézség: közepes
  • Letölthető GPX fájl az útvonalról IDE KATTINTVA

 

Kövess minket Instagramon!

Kövesd Instagram oldalunk a legfrissebb fotós tartalmakért!