Az Atlas Mountain Race az egyik legkeményebb kerékpáros kihívás a világon. A magyar kalandbringás szcéna egyik legismertebb arca 1333 km-es távot bringázott több mint 20.000 méter szinttel, pár órás alvásokkal, egyhuzamban!!! 216 induló közül elképesztő 27. helyen ért célba.

Az Atlas Mountain Race egy rögzített útvonalú, önellátó, egyszakaszos kerékpárverseny, amely Marrákesből indul, átszeli a marokkói Atlaszt, majd átviszi a versenyzőket az Anti-Atlaszon Szavírába.

Díjak nincsenek, az óra nem áll meg. Kavicsos, egy- és kétnyomvonalú, rég feledésbe merült gyarmati útvonalakat követ az út. Nagyon kevés az aszfalt. Vannak gyalogos szakaszok, és időnként nagy távolságokat kell megtenni az utánpótlási pontok között. Már ez alapján is elképesztően kemény kihívásnak hangzik, pedig még szó sem esett arról a több, mint 25.000 méter szintről, és az embertelen hőmérsékletkülönbségekről, amit a versenyzőknek le kell küzdeniük.

1 / 38

Gangel Marcell teljesítette a világ egyik legbrutálisabb kerékpáros kihívását

FOTÓ: Gangell Marcell

FOTÓ: Gangell Marcell FOTÓ: Gangell Marcell FOTÓ: Gangell Marcell FOTÓ: Gangell Marcell FOTÓ: Gangell Marcell FOTÓ: Gangell Marcell FOTÓ: Gangell Marcell FOTÓ: Gangell Marcell FOTÓ: Gangell Marcell FOTÓ: Gangell Marcell FOTÓ: Gangell Marcell FOTÓ: Gangell Marcell FOTÓ: Gangell Marcell FOTÓ: Gangell Marcell FOTÓ: Gangell Marcell FOTÓ: Gangell Marcell FOTÓ: Gangell Marcell FOTÓ: Gangell Marcell FOTÓ: Gangell Marcell FOTÓ: Gangell Marcell FOTÓ: Gangell Marcell FOTÓ: Gangell Marcell FOTÓ: Gangell Marcell FOTÓ: Gangell Marcell FOTÓ: Gangell Marcell FOTÓ: Gangell Marcell FOTÓ: Gangell Marcell FOTÓ: Gangell Marcell FOTÓ: Gangell Marcell FOTÓ: Gangell Marcell FOTÓ: Gangell Marcell FOTÓ: Gangell Marcell FOTÓ: Gangell Marcell FOTÓ: Gangell Marcell FOTÓ: Gangell Marcell FOTÓ: Gangell Marcell FOTÓ: Gangell Marcell FOTÓ: Gangell Marcell

A résztvevőknek külső segítség nélkül, kizárólag emberi erővel hajtva, három ellenőrző pontot útba ejtve kellett célba érniük az előre meghatározott útvonalon.

A szükséges ételt, italt és felszerelést is magukkal kellett vinniük, vagy az útvonal mentén elérhető boltokban szerezhették be.

A leggyorsabb versenyző, a svájci Robin Gemperle 3 nap 20 óra és 15 perc alatt ért célba, az utolsó, 7 nap 20 óra és 12 perc alatt teljesítette a távot. Azt, hogy mennyire embert próbáló kihívás is az Atlas Mountain Race, az is jól mutatja, hogy 80 kiesővel az indulóknak mindössze 67 %-a teljesítette a versenyt.

Marcival készítettünk egy interjút, amiben mesél élményekről, nehézségekről, beszakadt útról, röpködő mínuszokról és arról, hogy milyen volt bringán átszelni Marokkót.

3 / 38

Gangel Marcell teljesítette a világ egyik legbrutálisabb kerékpáros kihívását

FOTÓ: Gangell Marcell

Mi motivált az indulásra?

Tudtam, hogy egy nagyhírű, nemzetközi esemény, és hogy jó bringások indulnak, úgyhogy felkeltette az érdeklődésemet. Nagy kihívásnak tűnt, én pedig mindig keresem a nagy kihívásokat. Persze mondhatnám azt is, hogy a kalandvágy hajtott, de igazából csak akartam menni egy frankót.

Volt előzetesen kitűzött célod? Helyezés, idő, vagy a teljesítés volt a cél?

Egyáltalán nem versenyként fogtam fel, úgyhogy nem volt bennem semmi olyan, hogy hányadik akarok lenni. Teljesíteni akartam.

Mennyire vagy elégedett a teljesítményeddel?

Nagyon! 100%-ig. Megvolt a stabil finish, és tudtam nagy napokat menni sorban egymás után. Volt persze néhány fizikai és mentális kihívás, de túllendültem rajtuk. Nem néztem, hogy hányadik vagyok, meg őszintén, egy ilyen versenyen nem is érdekel senkit, hogy az első (vagy maximum az első három) helyezett mögött mi a sorrend, se az indulókat, se azokat, akik követik az eseményt. Ha vállaltam volna felelőtleneket, akkor gondolom lehettem volna mondjuk 25. vagy talán 19. de az ilyesmi tényleg nem érdekelt.

4 / 38

Gangel Marcell teljesítette a világ egyik legbrutálisabb kerékpáros kihívását

FOTÓ: Gangell Marcell

Túlvagy már jónéhány kihíváson. Ilyesmire számítottál? Volt, ami meglepett?

Nagyjából erre számítottam. Kemény volt. Két dolog nehezítette meg igazán: a napi hőmérsékletingadozás és a köhögés. Volt olyan, hogy este -8 fok volt, napközben meg majdnem 30. Úgyhogy hajnalban muszáj volt mennem, mert egyszerűen nem volt olyan cucc nálam, amiben -8-ban tudtam volna aludni. Aztán a hidegtől, meg gondolom a sok szálló portól kb. az egész mezőny köhögött. Olyanok voltunk, mint az első világháborús katonák… Volt négy szakasz, ami masszív kihívás volt, de bele kell törődni, hogy ez ilyen. Nekem egyébként az első hágó volt a legnehezebb mentálisan, ahol olyan volt a terep, hogy a mászás után több mint egy órát kellett tolni a bringát lefelé… Érted, mikor felfelé azt mondogatod magadnak, hogy mindjárt jön a gurulás, aztán helyette kínlódhatsz tovább még lefelé is, az nem szuper.

Ami meglepő volt még, hogy szóltak előre, hogy X kilométernél be van szakadva az út. Nem is értettem, hogy ezért miért kell külön szólni, gondoltam 1300 kilométeren lesz pár ilyen… Arra számítottam, hogy mondjuk a széle beomlott, vagy hatalmas kátyúk vannak, de nem, ennél sokkal durvább volt. Egy szerpentin összes hajtűkanyara gyakorlatilag teljesen eltűnt. Úgy beszakadtak, hogy az összesnél le kellett mászni kb. 4 métert függőlegesen, aztán a túloldalon meg föl a bringával együtt. Ez durva volt, de amúgy meg általában inkább túlmisztifikálták a nehézségeket.

12 / 38

Gangel Marcell teljesítette a világ egyik legbrutálisabb kerékpáros kihívását

FOTÓ: Gangell Marcell

6 nap és 25 perc alatt értél célba. Mennyit aludtál összesen a verseny alatt?

Hát nem túl sokat… Este hatkor rajtolt el az esemény, azért, mert a tavalyihoz képest kicsit megtoldották az útvonalat, az ehhez kalkulált időt meg nettóban hozzárakták a rajthoz, így a reggeli indulás helyett, végülis kvázi az előző este indultunk. De persze ilyet más versenyek is szoktak csinálni még egy kis extra nehezítésképpen. Aztán ilyenkor persze mindenki egy spártai hős és végignyomja az első éjszakát, mert hogy „nem aludni jöttünk.” Én is ezt csináltam, úgyhogy a második este nyolc körül dőltem le először egy négy órára, aztán ezzel nagyjából be is állt egyfajta rutin, hogy este nyolcig megyek, és fél kettő körül indulok. Úgyhogy láttam minden napnyugtát és minden napkeltét is.

Hol húztad meg magad? Sátraztál? Bivakoltál?

Hármat bivakoltam, kettőt szálláson aludtam. Az első szálláson mondjuk olyan borzasztó állapotok voltak, hogy az nem is tudom minek számít. Utolsó este próbáltam kicsit jobban belemenni az éjszakába, de nem ment túl jól. Egy büfében két helyi fiatal megkönyörült rajtam és ott aludtam a büfékertben a macskák között.

13 / 38

Gangel Marcell teljesítette a világ egyik legbrutálisabb kerékpáros kihívását

FOTÓ: Gangell Marcell

Hatalmas hőmérséklet-különbségekkel kellett megküzdeni nap mint nap. Hogy oldottad ezt meg?

Duplazokni, pehelykabát. Volt rajtam egy bringás gatya, egy lábmelegítő, azt szerintem le sem vettem nap közben. Felül volt egy aláöltözőm, meg egy ingem, amit aztán elhagytam egy mosodában a verseny után.

Közben nem is mostál?

Á, nem foglalkoztam ilyesmivel. Nem volt idő és lehetőség. Fürödni is csak egyszer tudtam.

Hány defekted volt?

Nulla! Tubeless. Egyetlen technikai problémám sem volt. Néha meg kellett olajozni a láncot.

14 / 38

Gangel Marcell teljesítette a világ egyik legbrutálisabb kerékpáros kihívását

FOTÓ: Gangell Marcell

Milyen volt a közösség? Versenyhangulat, vagy bajtársiasság uralkodott inkább a bringások között?

Voltam már pár ilyenen, a Hungarian Divide-hoz képest pl. abszolút versenyhangulat volt, főleg az elején, talán leginkább az izgalom miatt. De ezt amúgy a szabályok is elég szigorúan korlátozták, egyáltalán nem szabadott egymást segíteni, szélárnyékozni, vagy bármilyen más módon segíteni a másiknak. Az oké, ha összefuttok valahol a pályán és mondjuk egy mászás közben eldumáltok, de olyat már nem lehetne, hogy valaki beugrik neked a boltba, amíg te felpumpálod a kerekeket. De aztán persze kialakult egy boly, kb. 10 emberrel folyton kerülgettük egymást, és mindig megbeszéltük, hogy kivel mi van.

15 / 38

Gangel Marcell teljesítette a világ egyik legbrutálisabb kerékpáros kihívását

FOTÓ: Gangell Marcell

Hogy fogadták a versenyt a helyiek? Mik a kedvenc interakcióid velük?

Nem tűntek túl meglepettnek, főleg rezignált tekintetekre emlékszem. De amúgy csak jó tapasztalataim vannak. A hegyekben főleg arabul beszélnek, úgyhogy kézzel-lábbal kommunikáltunk, és mindig segítettek, meg gyakran bíztattak egy „bon courage!” kiáltással. Az útvonal egyébként arra tökéletes volt, hogy lásd az ország „igazi” oldalát, azt, ahova turistaként nem mennél el. Arra viszont nem elég ez a formátum, hogy megismerhesd, hogy igazából hogy élnek vagy mit gondolnak a világról ezekben a tapasztott sárkunyhókban. Az viszont egyértelmű, hogy nagyon más ez, mint a mi „nyugati” világunk, nyilván hatalmas a különbség például a szolgáltatások színvonalában, de mégis, úgy néz ki, hogy ők ezzel így boldogok, amíg mi meg a google-t böngésszük egy kávézó előtt, hogy milyen az értékelése. De mondom, azért túlságosan nem ismerhettem meg őket, úgyhogy ennél mélyebbre nem is mennék ebben a gondolatmenetben.

Mikor imádtad legjobban az egészet?

A finish előtti 2-3 órában, amikor már látszott, hogy ez most már biztosan meglesz.

Mikor gyűlölted legjobban az egészet?

Aktív gyűlölet egyszer sem volt, ahhoz túlságosan akartam ezt. Legrosszabb igazából a kifelé úton a milánói átszállás volt, ahol aludni terveztem, de aztán annyira tele volt, hogy ez egyáltalán nem jött össze.

21 / 38

Gangel Marcell teljesítette a világ egyik legbrutálisabb kerékpáros kihívását

FOTÓ: Gangell Marcell

Mi segített túllendülni a holtpontokon?

Nem igazán tudok egy dolgot mondani erre. Volt bennem egy megkérdőjelezhetetlen akarat. El sem tudtam képzelni, hogy jöhet olyan, ami miatt elkezdem majd nem akarni. De mondhatnám persze az otthoniak szurkolását meg a kalandvágyat is.

Volt nálad olyan dolog, amit végigcipeltél, de egyszer sem használtad?

Haha, igen. Volt egy mez, egy cserezokni meg egy esőkabát, amikhez hozzá sem nyúltam. Igazából egy teljes váztáska.

Volt olyan, ami nagyon kellet volna, de nem volt nálad?

Nem!

38 / 38

Gangel Marcell teljesítette a világ egyik legbrutálisabb kerékpáros kihívását

FOTÓ: Gangell Marcell

Elindulnál újra?

Nem hiszem. Maximum, ha valami nagyon más impulzus lenne. Mondjuk párosban.

Mi lesz a következő?

Dolgozom. A Hungarian Divide-on jó lenne elindulni, aztán október-novemberre tervezek még valamit, de még nem tudom pontosan.

Köszi a beszámolót