A 10 hónapra sikeredett nászútjuk során 10 országban fordultak meg, vagyis gurultak át, mert mindezt kerékpárral tették meg. A közel 16 ezer kilométer alatt volt idejük egymásra figyelni és töltekezni a körülöttük lévő élményekből.

Amikor meghalljuk, hogy nászútra igyekeznek a friss házasok, akkor talán egy tengerpart juthat az eszünkbe, vagy egy csendes relaxálós nyaralás, ahol kipihenhetik életük nagy napjai körüli feszültségeket. Milyen jó, hogy különbözőek vagyunk. Tímea és Juan aktív pihenésre vágyott a házasságkötésük után. Ráadásul nem 1 hétre, hanem másfél évre tervezték.

Bemutatjuk Ádám Tímea és az argentin származású férje, Juan bringás nászútját.

Mindent a kezdetektől…

Timi sok mindent elmesélt a kezdetekről, azért, hogy az utazásuk miértjét jobban megértsük. 2012 januárjában ismerkedtek meg. Tervei szerint csak egy pár hetes argentin utazásról lett volna szó, de több hónapra, sőt évekre bővült a kirándulása. Azóta is Argentínában élik házas életüket. Juan álma az volt, hogy egyszer meglátogassa azt az indiai férfit, aki a családjuknál vendégeskedett. A  férfi kinyitotta számára a világot és onnantól kezdve megfogalmazódott benne, hogy egyszer el akar jutni Indiába. Timi tisztában volt azzal, hogy párja nélküle is nekivág ennek az útnak. A belülről jövő hívást lehet halogatni, de eljön az az idő, amikor menni kell.

Kezdetben csak kisebb bringás túrákra kerekedtek fel. A brazíliai 5-6 napos bringázás segített a felkészülésben, de Timire a legnagyobb hatással a perui keréktúrájuk volt. Egy hónapos tekerésük alatt eljutottak a Machu Picchu-hoz is és ez a 2000 kilométeres táv megerősítette abban, hogy párjával akar tartani az álmai megvalósításában.

Soha nem egyszerű az indulás…

Az argentin bürokrácia megadta a jelet számukra: hosszú várakozásra kényszerítette őket, addig nem tudtak munkába állni Buenos Aires tartományban, amíg a papírok nincsenek rendben. Így a másfél évre beígért „tétlenséget” kihasználva, elkezdték szervezni a bringatúrájukat Indiába. Persze nem megy minden olyan egyszerűen. Hazarepülésük alatt megálltak Barcelonába, ahol kirabolták őket. Elvittek mindent, amit a nászútjukra összegyűjtöttek. A közösség ereje megmutatkozott, hiszen az adományokból neki tudtak vágni az álmaik megvalósításának.

Indulás!

Elrepültek Bakuba, ahol megvették a használt középkategóriás kerékpárokat. Azért nem egy hiper-szuper bringára esett a választásuk, mivel a drága alkatrészek beszerzése gondot okozott volna. Három napot töltöttek itt, mert egy Facebookos csoportban közzétették tervüket és egy helyi lakos ezt olvasva, megvendégelte őket. Észak felé indultak el a mesés Grúzia irányába. Ezeknek az országoknak a hallatán az emberek fejében az a kép villan be, hogy egy sima nyaralás is veszélyes lehet arra, nemhogy egy bringás kaland.

Fotó Ádám Tímea

Timi beszámolójából kitűnt, mennyire más a valóság. Azerbajdzsán biztonságosan kerékpározható. A nemzeti parkok területén minimális áron lehet sátorozni. Persze nem megy minden olyan egyszerűen, sajnos sikerült egy bakteriális fertőzést összeszedniük, így a 4 dolláros kórházi kezelés (orvosok gondoskodása, kezelések) segítségével folytathatták az útjukat.

Fotó Ádám Tímea

Grúzia egy felfedezésre váró kincsesláda. Nincs szabályozás arról, hol verhetnek sátrat a megfáradt túrázók. Az emberek barátságosok, segítőkészek, a tengerpartjuk pedig kihagyhatatlan.

Fotó Ádám Tímea

Örményországon át megérkeztek Iránba. Útjuk során találkoztak avar családdal is. Sok városban meghívták őket, hogy előadásokat tartsanak utazásukról.

Szállást találni több alkalommal is a népszerű couchsurfing-gel sikerült. Ennek jelentése: Közösségi portál a világhálón, amely azért szerveződött, hogy utazó, világjáró fiatalokat hozzon össze: és mindenki a saját otthonában biztosít egy ágyat a világjáróknak – a viszonzás reményében.

Sokakban az a kép él Iránról, hogy egy háborús övezet, kevés megnyugtató és csalogató információt hallunk az országról. Timi elmesélte, hogy nagyon kedvesek az emberek és szeretnek kempingezni, ezért a zöld tereken lehetőség van grillezni, fedett filagóriás helyeken pihenni, meleg víz és áram is található. Sokan behívták őket a saját házukba, hogy náluk egyenek vagy akár aludjanak. Ez az egyetlen módja az irániaknak, hogy a nagyvilágnak üzenjenek magukról, mert a negatív médiahírek miatt kevés turista érkezik az országukba.

Pakisztánt ki kellett hagyniuk, mert a vízumot nem kapták meg.

A célba érés, vagy mégsem?

Egy idézet Timitől, amikor az indiai kerékpározásukról kérdeztük: „NE akarj Indiában kempingezni!” Nehéz a nyugati embernek felfogni azt, ahogyan ott élnek: töméntelen szemét, kosz.

Fotó Ádám Tímea

Persze emellett az indiai kultúra magával ragadó.

Fotó Ádám Tímea

A céljuk teljesült, megérkeztek ahhoz a férfihoz, aki Juanéknál lakott kb 15 évvel ezelőtt. Meghívták Timit és Juant a helyi rádióba, előadásokra és celebként tekintettek rájuk. Az egyik iskolában magyar néptánc lépéseket is tanítottak a diákoknak.

Fotó Ádám Tímea

A tervük sikerült, és biztosak voltak benne, hogy folytatniuk is kell az utazást. Juan másik nagy szenvedélye a hegymászás, ezért Nepál felé vették az irányt. Az itt töltött idő alatt nem sátoroztak a magasban, mert más túrafelszerelésre lett volna szükségük.

Fotó Ádám Tímea

Nincs megállás…

Mínusz 20 fokos hidegben való mászásért cserébe Timi megkapta Thaiföld tengerpartját, dél felé folytatták a nászútjukat. Mianmar, vagy más néven Burmában szigorú szabályozások szólnak a szabad ég alatt alvásról. Csak a meghatározott helyen aludhatnak a turisták, azok pedig csak a nagyobb nevezetességek közelében találhatóak. Ezért néha a bokros, eldugott helyeken kellett meghúzni magukat, mert a rendőrség elvitetheti a szabálysértőket.

Fotó Ádám Tímea

Ezeket az információkat a szállásokon, vagyis a couchsurfing során szerezték, minden országban szívesen meséltek nekik az országokról, tanácsokkal, tippekkel látták el őket, hogy az utuk biztonságosabb legyen. A malajziai Kuala Lumpurban véletlenül el tudták csípni azt a 65 éves bringás világutazót, akivel egy korábbi túrájukon találkoztak. Éppen otthonában tartózkodott, így vendégül látta a nászutas párt.

Egyszer minden véget ér…

A másfél évesre tervezett nászút hamarabb befejeződött, mert az argentin munkavállalási papírok elkészültek és Juannak is kedvező ajánlatok érkeztek a munkahelyéről. Így 10 hónap után repülőgépre tették bringájukat és véget értek a mézes-hónapok.

Étkezés

Szándékosan a végére hagytuk az étkezést. Egy „átlagos” bringatúra alkalmával gondosan megtervezzük, mit mikor eszünk, de ha szükséges, akkor a legközelebbi sarki büfé is megteszi, hogy az energiánkat pótoljuk. Timiéknek ettől bonyolultabb volt a helyzetük: gluténérzékenyként napi szinten oda kellett figyelniük, honnan tudják beszerezni az alapanyagokat a főzéshez.

Fotó Ádám Tímea

Rizst rizzsel, ha találtak jó minőségű húst, tojást, mustárlevelet, akkor azokkal gazdagították a vacsorájukat. Gyümölcsök közül a banán, ananász, mangó színesítette étkezésüket.

Élelmiszerbolt Mianmarban

Mint a mesében, bejárva a fél világot, ráleltek a kincsre. Timi és Juan közel 16000 kilométer után új emberként tért haza. Ezek az élmények, a megszerzett tapasztalatok valódi kinccsé váltak, amelyeket már soha nem vehetnek el tőlük.

Elképesztő adatok a 10 hónapos túráról:

• 7-szer fizettek szállásért
•  kb.16000 kilométer kerékpároztak Ázsiában
• Naponta főztek magukra
• Timi kerékpárjának súlya: 16 kg, Juan vitte a sátrat, így ezzel együtt is 20 kg.
• Táskák mérete: 20 és 35 literesek
• Napi átlag: 56 km/nap (pihenőnapokat is beleszámolva).
• Kb. 70-125 km-t tettek naponta.
• Legtöbb megtett táv egy nap alatt: 155 km.

Fotó Ádám Tímea